mundzug

Az otthoni tartózkodás jelentős részét vérbeli nyaralással töltöttük a rekord hideg télben :). Ugyanis osztottunk, szoroztunk (valójában csak kivonni kellett ) és az idén sem mondtunk le a Kolping Hotel nyújtotta kényeztetésről. Az előző évekhez képest most annyiban változtattunk, a hidegre való tekintettel, hogy Lackó reggeli kávéért való zarándoklatain kivül, ki sem dugtuk az orrunkat a fűtött szállodából. Az első napon még volt láza Bendusnak, de aztán a jó meleg medencében alkalmazott "hűtő" fürdők és a mézes "varázsitalok" megtették áldásos hatásukat és a második naptól már gondtalanul nyaralhattunk. Bendus nagyon sokat fejlődőtt  az úszásban és újra lemerül magától a víz alá. Köszönhető ez a hotel új kezdeményezésének is, ugyanis egy hölgy tart úszásfejlesztést gyerekeknek és felnőtteknek. Ő kapásból megmondta, hogy Bendus babaúszó volt egykoron, mert félelem nélkül indult neki a mély víznek is. 

karúszóval egyedül is boldogul

szeretjük a vízet

kissé elpilledve

"Itt úgy néz ki, mintha akváriumba tettél volna!"

A közösség érdekeit nézve, csak az utolsó két napon vittük óvódába a Vackort és tudtunk kettesben szaunázni Lackóval, de így sem panaszkodhatunk. Igen jól éreztük magunkat és Bendus is élvezte, még az óvódát is. Sokat memóriázott az óvónőkkel és mikor megjent Bobó, a viziló, akkor kiderítette, hogy csikitlen, bár szerinte egy ember volt benne, mert látta a szemét.

Harcos, a sárkány elkészült	memóriacsata

 Jókat ettünk, sőt egyszer olyan finom volt a halleves, hogy szóvá tettem a pincérnek, erre kijött a szakács és leírta a receptet nekem. A Vackor pedig megkérdezte tőle, hogy palacsintát is tud-e sütni. De hát minden jónak vége van egyszer. Egy évre elbúcsúztunk Alsópáhoktól. 

ez itt a reklám helye	a búcsú

Mikor leszálltunk a repülővel örömmel nyugtáztuk, hogy mégiscsak jut a Vackornak egy kis igazi tél. Havazhat, hógolyózhat, ugyan a szánkózás eszközhiány miatt előreláthatólag kimarad, hacsak az óvódában nem kerül elő majd a raktárból néhány.

Az aklimatizáció után rögvest expediciót szerveztünk az Északi Sarkra, ahol azonban meglepetésünkre nem csak békés jegesmacikat találtunk. Így hát a zászló kitűzésért kemény küzdelemet vívtunk a konkurenciával.

 A hóról kiderül, hogy nem csak szép fehér, hanem hideg is. Méghozzá naaagyooon!!! Ezt Vackorunk elöször csodálkozva majd később, igencsak elkeseredve vette tudomásul. azóta előtúrtuk a kesztyűket.

mi ez?	ez hiiideg

 Aztán lesétáltunk a Rajna partra, hogy megnézzük a zajló jégtáblákat. No az nem volt, csak a szokásos uszályok meg szép fehér hó.

téli Rajna

Délután pedig már lent utcagyerekeskedett, kesztyűvel vidáman elhógolyóztak egy órát a ház előtt. Igaz a Vackor még viszonylag keveset talált céba, de ez nem nagyon zavarta, mivel a legnagyobb fiúval volt egy csapatban, így aztán nyertesnek érezhette magát.

Én ott kezdem, hogy  a mi Jézuskánk nagy gondban volt, hiszen sok embernek kellett úgy ajándékot választani, hogy az beférjen az egy heti téli ruhahalom mellett a 40 kg-os súlyhatárba és két böröndbe. A csomagolás estéjén magunk is csodálkoztunk végül, mikor lezártuk az utolsó útipakkot és semmi sem maradt ki (persze ezt akkor még nem tudtuk biztosra, csak reméltük). A reptéri biztonsági ellenőrzésnél, aztán persze ki kellett pakolnunk. Először Lackó kiemelt egy díszcsomagolt digitális fényképkeretet, aztán egy másodikat is, ezen egy kissé már csodálkozott az offiszer, a harmadiknál már gyanakodva nézett, de aztán elsoroltuk, mely családtagoknak szántuk és így átengedte Lackót! Én pedig életemben először fennakadtam a biztonsági kapun, Bendus szájtátva nézte, ahogy anyukáját megmotozták, cipőjét átvilágították, és mindezt egy nadrággomb és egy melltartókapocs miatt. A repűlőn aztán Vackor  hozta a szokott formáját, elfoglalta az ablak melletti legjobb helyet és még a repülési magasság elérése előtt békésen elaludt.

Olyan jó mikor várják az embert a reptéren! Bendus is ezt érezhette, mert nagyon sok mondanivalója lett hirtelen, mondhatnám be nem állt a szája, csak mesélt és mesélt Beátáéknak egyfolytában. Aztán Beátáknál megcsodáltuk a fát, meg az ajándékokat és a bolognait. Tényleg nagyon finom volt, csak a kis konzervativ hiányolta a megszokott E-ket belőle, ez aztán az egész Magyarországi látogatást végig kísérte. Alig evett valamit, mindent finyákolt. (most pedig minden nap degeszre tömi a pocakját a megszokott "hazai" ízekkel).

A folyatatáshoz továbbra is várom a képeket. :)

 Miután Vackor beszerezte az ilyenkor szokásos kórokozókat, január másodikán este Budapestre repültünk. A reptéren már várt ránk Beáta és Zsolt, és elvittek minket az otthonukba, ahol kiderült, hogy a Jézuska oda is hozott nekünk ajándékot. Vackoritás furulyát, kisautót (felhúzható, kétsebességes Ferrari) és motort kapott. (OFF: Ez utóbbit lehajtható oldaltámasszal, amit csak az tud igazán értékelni, akinek régebben volt matchbox motorja: azt ugyanis két változatban készítették régente, úgymint fix oldaltámasszal bíró, illetve azt teljesen nélkülöző modell. Előbbivel nem lehetett gurulni rendesen, utóbbit pedig csak falnak támasztva lehetett úgy-ahogy leparkolni. Ez a probléma hát megoldódott, hála az utóbbi évek összpontosított mérnöki erőfeszítéseinek. Bámulatos, hol tart már a tudomány!) Szöszmösz kényeztető fürdősókat vagy olajokat kapott, nem figyeltem pontosan, mert az én ajándékom egy távcső volt! A közös ajándék pedig egy csomó üdülési csekk! A sok ajándék mellé pedig finom vacsorát kaptunk: Beátáék előzőleg megkérdezték, mi a kedvencünk, milyen magyaros étket szeretnénk fél évnyi németországi lét után vacsorázni. Mivel Bendus is szavazott, talán keveseket lep meg, hogy a magyar konyha remekei közül a bolognai spagetti, ismertebb (jóvackoros) nevén a paradicsomos-tészta-sajttal került ki győztesen. A spaghetti alla bolognese-t eredeti recept alapján készítette Zsolt, és nagyon finom volt! (Azt például eddig nem tudtuk, hogy csirkemájat is lehet a szószba tenni.) Mi hálából kitúrtuk Beátát és Zsoltot a hálószobájukból, és még éjszaka is felébresztettük őket, mert Bendus belázasodott. 

Kártyacsata Zsolttal...	...és Beátával.

Vackor elhozta az autós kártyáját, és mindenkit kihívott egy partira. Zsolt megpróbált új szabályokat bevezetni (szép autó, csúnya autó), de a reformkísérletet csírájában folytotta el Bendus. Továbbra is egyetlen mérce van csupán: a sebesség.

Másnap reggeli után együtt mentünk Abára a nagypapához és a dédihez. Itt is találtunk ajándékokat a fa alatt: Vackoritás játékautót katapulttal, a nagyok faliórát és könyveket. Vackor itt nem próbált kártyázni, de a baromfiudvart meglátogatta, és a tyúkokat megetette, a tikmony képződését elősegítendő.

Vackor dédivel...	...és nagypapával.

Amint a baromfikérdés íly szerencsésen elrendeződött, megérkezett a dédi testvére (tényleg, ő kicsodája a Bendusnak? déd-nénje?) és Mariska néni, akinek a Bendus dédije a nagynénje. Picit még időztünk, aztán Beáta és Zsolt elvittek minket Almádiba, a nagypapiékhoz.

Almádiba épp akkor érkeztünk, mikor már csengettek és szólt a Mennyből az angyal. Nagypapiéknál ott volt Dóra, Anna, Györgyi és Kata meg Robi is. Hihetetlen, de itt is egy csomó ajándék várt minket! Bendus playmobil játékkatonákat, krokodilt, sakkot és mesekönyveket, Szöszmösz csokit, harisnyát, csempedíszt, nyakláncot és könyvet, én pedig könyvet, jégpoharat és finom italokat kaptam. Bendus rögtön használatba vette a sakkot, és mindenkit legyőzött a környéken, de a győzelmeiért nem kapott Élő-pontokat, ugyanis eléggé kötetlenül értelmezte a szabályokat. Eleinte előfordult, hogy egy lépéssel az ellenfél több bábuját is leütötte, oly módon, hogy nem egy mezőre, hanem két mező közti demarkációs vonalra lépett a figurával. Másik újítása is említést érdemel: mikor leütötték a vezérét, azt találta ki, hogy

Akinek előbb leütik a királynőjét, az újat választhat magának. 

 (Előttem van a kép, amint a megmaradt tisztek a Duna jegén közfelkiáltással vezérré emelik a lovat. Esetleg több társadalmi dinamikát lehetne vinni a dologba, de félő, hogy ha a demokratikus alapjogokat megadjuk a gyalogoknak, előbb-utóbb egy demagóg veszi át a tényleges hatalmat a bábok felett.)

Az almádi karácsonyozásról mi nem készítettünk fényképeket, mert Györgyi és Robi profi gépekkel dokumentálták az estét. Ez úton szeretnénk képeket kérni a bloghoz! Előre is köszönjük.

Huhh, biztos egy csomó dolgot kihagytam, nade ezért is írjuk ketten a blogot: most Szöszmösz jön a kiegészítésekkel. 

BOLDOG ÚJ ÉVET!!!

Kicsit mádképp (most vettem észre, de bent hagyom, mert ez Freudi elírás :) ) alakult a szilveszter este, mint ahogy terveztük. Bendusnak megígértük, hogy addig marad fent amíg akar, aztán persze egész korán lefeküdt. Délután fociztak egy jó nagyot a Bordák, amíg én megsütöttem a malachúst és megfőztem a lencsefőzeléket. Aztán játszottunk Lackó nyelvtanuló játékával (a Jézuska hozta), Vackor igazi kemény ellenfél volt, de jó szívű. Egyszer Lackó nem tudta a választ és Bendus súgott neki. :) Néha meglepően jókat mondott vagy kreatívan használta a nyelvet (pl.: nedves=nass, száraz=nicht nass), néha meg egész egyszerűt nem tudott (pl.: szerda). Aztán egyszer csak elkezdett csúnyán köhögni és ágyba kéredzkedett 9 órakor. Aztán végig aludta az egész éjszakát, még a több tonna elfüstölt, eldurrogtatott pirotechnikai eszköz sem ébresztette fel. Hát igen, időszerű volt egy kis betegség, tekintve, hogy holnap indulunk (indulnánk) Magyarországra. Kedves otthoniak, azért ne készítsétek még a lázmérőt, mert szerencsére eddig csak a köhögés az egyetlen tünet, amúgy jókedvűen rohangál. Illetve most már Asterixet néz köhécselve, de Lackó az előbb megkérdezte tőle, hogy "Jó kedved van, Benduska?", amire jött egy elhaló "igen".

Most, mikor már alig látszik Bendus ujján, hogy leesett a körme, megjött a kórházi száma. Tulajdonképpen jó, hogy ültem, amikor kinyitottam, mert különben dobtam volna egy hátast a végösszeg láttán. A svájci gyerekkórház a háromszori ambuláns kezelésért 1322.35 CHF-et (kb. 240eFT) számlázott ki nekünk. Amiben van 50+20+20 perc orvosi konzultáció, 5 percenként 37.30CHF-ért, 27.53 CHF felárral a 6 év alatti gyerek kezelése miatt és így tovább részletezve három oldalon át egészen a 0.20 CHF-es tűig. Pedig mi, Lackóval, azt hittük, hogy a depo-ba lefizetett 600 CHF-ből még vissza is kapunk majd. A svájci pontosságról és gyorsaságról még annyit, hogy november 2-án voltunk a kórházban, a számlát december 12-re dátumozták, 22-én adták postára és mi 31-én kaptuk kézhez. A helyzet persze nem drámai, hiszen a biztosítónk visszafizeti majdnem a tejes összeget (20 eurot vonnak le, reméljük!) a receptre felírt kötszerek árával együtt. Csakhát akkor is megdöbbentő, hogy egy picike körömágy gyulladás ennyibe került. Ráadásul végeredményben, három szakorvosi konzultáció (darabja 119.09 CHF) ide vagy oda mégis leesett a körme. 

Hétfő este Beáta és Zsolt meglátogatott minket és miután megtekintették a karácsonyfát, meg a várat, megnéztek velünk egy részt az Asterixből. :)

a nézőközönség	Beátáék jól érezték magukat nálunk

Tegnap meglátogattuk Kölnben Orsit, Ákost és a fiúkat. Egy közös állatkerti sétát terveztünk, de előbb meg akartuk nézni a koppogós nénijüket. Bendus segített felhergelni, csak sajnos nem jött fel ez alkalommal. Biztos érezte, hogy ez nem az ő napja lett volna, és csak ütemesen dobolt a fütéscsővön. Igazi sivatagi show volt, a gyerekek futottak egyet a szobában és néhány másodperc múlva jött a válasz koppogás. Most jöttem rá, hogy mekkora szerencse, hogy sosem volt alsó szomszédunk. Nagyon nem szeretnék egy kisgyereket arra nevelni, hogy egész nap csak halkan, a parketta felett 1 centivel lehet suhanni  a lakásban és nincs rohangálás, ugrálás, vagy pedig végigveszekedni az első néhány évet egy bezápult szomszéddal.

Az ebéd nagyon ízlett nekünk, mivel mi most ettünk először csirketortát, így nem hiányoltuk belőle a füstölt sajtot sem, amitől állítólag mennyei lett volna. Aztán elvonultunk az állatkertbe. Kicsit tartottam attól, hogy sokan lesznek, mert hétfőn olcsóbb az állatkert és iskolai szünet is van, de egészen jó volt. Bendus mérsékelt lelkesedéssel viseltetett az állatok iránt, a térkép viszont teljesen felvillanyozta. Egész ügyesen idegenvezetett minket. Másrészrészről egy csomó állatnak tudta a német nevét is.

kép készül az egyik oldalról	és a másikról is :)

az okapinál

 A kölni állatkert a Hortobágyi Nemzeti Parkkal közösen vesz részt a vadló mentésben, így  látható egy hatalmas tábla, amelyik jól illeszkedik a "Puszta"- "Gulasch"- "Tschikosh" képhez. Még szerencse, hogy nálunk olyan elmaradott a mezőgazdaság.

a vadlovaknál

 Az állatkerthez tartozik egy Aquarium is, ahol végre láttunk krokodilokat is, számszerint négyet, de mivel Bendus háromszor visszament megnézni őket, a végeredmény 12 krokodil lett. Hű, de gazdag állattkert ez! Mellesleg az elefántok is pont 12-en vannak, de egyszeri nézésre. :)

Az idén nem sikerültek a karácsonyi képek (telefonnal, sötétben esélytelen volt), viszont a régi memory stick-emen találtam néhány meglepetés képet. Azért meglepetés, mivel azt hittük, az összes elveszett, amikor a régi laptop tönkrement. Ezért most felrakok néhány 2006-os karácsonyi képet, akkor még blog-ot sem írtunk, így nem esek a kétszer publikálás bűnébe. :)

ez mind a Vackoré volt	a nagy csomag
jó könyveket is kapott	először még ő is játszott vele

 Még néhány a meglepetés képek közül:

szőke, göndör, hosszú	kompomp
anyáknapja a bölcsiben	a régi kedvenc játszótér

 P.S.: A ma esti  időhúzó kérdés lefekvés után: miért nincs a világnak vége?

Ma csupa-csupa fiús dolgot csináltunk. A nap pizsamás várostrommal kezdődött. Majd a szegény lovagok kedvencét ettük reggelire (Bendus egyik könyvéből néztük ki a receptet, tulajdonképpen hívhatnánk bundás kenyérnek is, de akkor kevesebb fogyna).

A vár büszke ura

"Nagy harc volt, sok ember, sok fegyver"

Aztán egy rövid taktikai továbbképzés után, terepgyakorlatra mentünk. A kiegyenlített esélyek érdekében Lackó volt a várban és mi ketten ellene. Többször is kitűztük zászlónkat a vároromra, de azért Lackó is derekasan küzdött, mindig visszafoglalta még törött karddal is.

még lent	már fent
visszafogalás előtt	messzire űzte

 Aztán jól kifáradva leültünk Asterix-et nézni. A nagy harcosok töltött káposztát ettek ebédre (tényleg egyre jobb, ahogy telnek a napok), de a kis harcos is talált kedvére valót az asztalon, a gyerek Jolly-Joker azaz a  "Pasta pomodoro" formájában. Hiába no, nem egy ínyenc a Vackorunk és egy kissé konzervatív is mostanság. Megbeszéltük, hogy ebéd után kimegyünk a Rajna-partra focizni, de előtte egy kicsit emésztgetünk csendben. Hát ahogy az lenni szokott, mi leültünk egy kicsit bóklászni a neten, Bendus meg bütykörészett. Ahogy telt az idő, csak nem akaródzott kibújni a jó meleg cilinderből, amit Bendus hangosan szóvá tett. Ha már szavunkat adtuk hát feltápászkodtunk, végül is a gyerek-pszihológusok szerint nem szóval nevel az ember, hanem példamutatással. Na, többek között, ezért is nehéz szülőnek lenni. :) A felzászlózott fővezért követve kivonultunk az ártérre és egy jó nagyot fociztunk. Hazatérve megnéztünk még egy Asterix-et, a vacsora, fürdés és mese után, azt gondoltam én, balga szülő, most aztán gyorsan elalszik a kifárasztott gyermek. Hát nem. Még vagy fél órán át jött ki különböző indokokkal. Elöször elhasználta a közönségesebbeket, mint pisilnem kell (2-szer), szomjas vagyok, aztán kihozott egy ruhacsipeszt, hogy az ágyában találta. Majd kijött megkérdezni, hogy a felnőtteknek miért kell kevesebbet aludni és mi mikor fekszünk le (ez sem mai találmánya). Egyszer kijött azért, hogy vigyázzunk rá nehogy valaki besettenkedjen a szobájába. Majd, hogy nem találja a szellemlámpát. És most csönd van, reggel 9-ig, amikor arra ébredek, hogy szapora talpacskák csattognak az ágyunk felé. :)

Ma bábszínház volt az óvódában, a Holle anyó-t látták a gyerekek. Bendusnak nagyon tetszett. Leginkább a kemencét emlegette, hogy az béka alakú volt.

A mi meglepetésünk pedig az volt, hogy megkaptuk azokat a gyönyörű dolgokat, amit Bendus bütykölt az elmúlt napokban. Egy bájos angyalka, egy csillag, egy csillag alakú kis tálka és egy fényképtartó, a kis Weihnachtsmann fényképével szépen becsomagolva várt minket Bendus fogasán.

Tegnap rábeszéltük Lackót egy utolsó karácsonyi vásározásra. Mikor beértünk az egyetemre, a dolgozószobába lépve mesés látvány tárult elénk, rengeteg fánk, amerre csak a szem ellátott. Bendusunk egy ideig száját nyalogatva némán gyönyörködott a kínálatban, majd a következő kérdésre ragadtatta magát: "Miért rakták ide ezt a sok édességet?". A válaszban az is benne volt, hogy nyugodtan vegyetek, így aztán kiszolgáltuk magunkat, a Vackor kétszer is. Majd Lackó kameruni szobatársának németül kommentálta is az eseményt. Igaz némiképp hibásan: " Ich bin zwei gegessen. Lecker! ".  A múlt idő még nem megy tökéletesen ezek szerint, de alakul! Aztán bevetettük magunkat a karácsonyi forgatagba, ahol sikeresen leöntöttem három embert forralt borral, igazából az volt a csoda, hogy akkora tömegben csak hármat ért a ragacsos lé. Óriáskerekeztek a Bordák, megcsodáltuk az éneklő rénszarvasokat, kerestünk WC-t és egy évre elbúcsúztunk a karácsonyi vásározgatástól.

Bendus már régóta rágja a fülünket egy fapajzsért, de mindig kissé sokalltuk azt a 30 eurot egy formára vágott falapért. A szeptemberben keménypapírból készített pajzsokkal sajnos nem lehet a fakard ellen védekezni, ezért aztán tegnap Lackó a kiságy feleslegessé vált oldallapjából és a maradék rácsrúdakból, nagyon profi pajzsot készített. Kicsiny, ámde vérmes lovagunk kívánsága szerint egy vad címert festettem, amivel szerintem simán elindulhatott volna bármely középkori lovagitornán.

A tegnapi ki-nem-mozdulós alkotónapunkon (mivel Lackó időszakos sántasága miatt röghöz vagyunk kötve), a pajzs mellett készítettünk még karácsonyfdíszeket és diós-marcipános pralinét Maci receptje alapján. Az alkoholos összetevőt a 18 év alattiakra gondolván kihagytam belőle, de így is isteni lett, csak sajnos a részfázisok is alapos kóstolgatást igényeltek, így a végeredmény 21 darab lett a receptbeli cirka 30 helyett. És az is gyorsan fogy. Aki meg akarja kóstólni, gyorsan jelentkezzen be vendégnek. :)

 A közeli Siegburg karácsonyi vására igazi kuriózum, itt ugyanis megpróbálják felidézni a középkori vásári forgatagok hangulatát. A középkori öltözetekben pompázó  árusok és mutatványosok mellett egy-egy kovács-, pék- és kötélverő mester is kiköltöztette műhelyét a piactérre.

Kedd délután Vackort korábban elhoztuk az óvodából, és az egész család elvonatozott Siegburgba. Vackort a lovagok érdekelték, Szöszmösz a termények közt akart szétnézni, engem pedig módfelett érdekelt, hogy miféle forralt bort ittak eleink. (Illetve az itteniek elei, de ez most lényegtelen.) Amint Vackoritás meglátta a körhintát, rögtön kiment a fejéből a lovagi eszmény, és fel akart az instrumentumra ülni. Ami egyébként egy fából ácsolt olyasféle alkotmány vala, amit akár a középkorban is elkészíthetett egy ügyeskezű mester. Gondoltam is, hogy ugyan jól elrejtették a villanymotort, de azért mindenképp illúzióromboló lesz a dolog. Mint az a következőkből kiviláglik nemcsak naiv vagyok, de üzleti érzékem sincs. Mi történt ugyanis? Szöszmösz befizette a viteldíjat (rögtön három kört, mert úgy olcsóbb), a mutatványos pedig (korhű ruhában, szigorúan) sátáni mosollyal odasétál a kedves papához (ez voltam én az adott szereposztásban), hogy nem segítenék-e tekerni? Ekkor kezdett derengeni, hogy a berendezés tengelyénél elhelyezett két hajtókar funkcióval bír. (A 'segíteni' ige használata egyébként sanda csúsztatás volt: a másik hajtókart egy másik apuka tekerte.) Szó sem volt tehát semmiféle anakronisztikus villanymotorról! Hanem az üzleti modell, az egy gyöngyszem: csemete felül, papa körbe-körbe forgatja vele a hintát, és a mama ezért fizet. Ügyes! Az első kört letekertük, a hinta gazdája megköszönte a közreműködésünket. Jól is esett a mozgás, és hát fölgerjedt szittya vérem, mondtam, hogy tekerek még egyet. Na, ekkor jelent meg egy népesebb óvodai csoport. Nem elég, hogy nehezek voltak, de a hinta gazdája (ürdüng álljon a bocskorába!) által felheccel kölkök még azt ordítozták, hogy 'schneller! schneller!' Ezért aztán Vackor harmadik pörgéséhez két egyetemista asszisztált, akik talán csak forral bort inni tértek be a bódék közé, de lesből lecsapott rájuk a hintás rém.

Ezután áthúzódtunk a kovácsműhely elé. A kovácsmester egy szöget készített, de nem ám akármilyen szöget, hanem egy szerencseszöget, ötszög alakú fejjel. Hogy ez pontosan mire jó, és hol használták, azt sajnos nem értettem meg, és még a wikipedia sem segített. Ezután egy hóhért láttunk, aki szerencsére nem gyakorolta mesterségét, találkoztunk az alabárdos városőrrel, aki este nyolc órakor leveszi övéről a tülköt, és hosszan tutul véle, jelezve, hogy a vásárnak vége, és lesz szíves mindenki hazamenni, vagy máshová, de innen el. Ezt mi nem vártuk meg, korábban hazamentünk, de előtte még Vackor legyőzött egy sárkányt (három labda segedelmével), és ezért két (2) db kincset kapott. A kötélverő mestert is láttuk munka közben, állítólag meg is lehetett volna vásárolni a produktumot. Ezzel a lehetőséggel nem éltünk, de a pék mesterművei közül szert tettünk egy kenyérre és egy rosinenbrötchen-re.

 És volt persze zsonglőr is, akinek cirkuszban fellépő kollégáival ellentétben nemcsak a labdák, buzogányok meg miegyebek levegőben tartásával kell törődnie, de a közönség figyelmének felkeltésével és megtartásával is. Cirkusszal ellentétben egy vásárban el lehet menni forralt bort inni, kovácsmestert nézni, sárkányt dobálni et cetera. Mutatványosunk remekül oldotta meg a feladatát, dolgoztatta, tapsoltatta, fütyültette a közönségét.

Ezek után ettük a hamburger középkori megfelelőjéből (Szöszmösz hozta, de nem értette meg a dolog nevét, v.ö. Ein mal ilyet, bitte.), ez nem volt más, mint barna buciba töltött apróra vágott sült hús, rajta káposzta és tejföl. Bár ebből a leírásból nem nyilvánvaló, de nagyon különbözik a gyrostól és a dönertől. Ebből az étekből Bendus is bámulatos sokat lakmározott, igaz, csak azután, hogy álnok szülei kijelentették, hogy egy valamirevaló lovag ültő helyében több fontnyit képes volt ebből elkölteni. Az ízes falatokat aztán forralt borral és forró almalével öblítettük le. Ezeket szintén korhű, mázatlan agyagpoharakban kaptuk, melyeket a betéti díj feláldozásával haza is hozhattunk.

 Még egyszer körbejártunk, átmelegítettük elgémberedett kezünket egyik tűzhelynél, aztán hazaindultunk. 

Kovácsműhely	Városi őr
Rosinenbrötchen	Tűzközelben
Bepörögtünk