mundzug

Ma nagyon nehezen jött csak haza a Vackor az óvódából. Nagyon jól érezték magukat, velem együtt vagy 4 másik anyuka rimánkodott a csemetéjének, hogy jöjjön már, végül az óvónők léptek közbe és kijelentették, hogy bezár az óvóda, mejenek a gyerekek haza. Hogy mi volt ez a jó játék, itt látható: 

Tegnap este Bendus felpróbálta a karneváli jelmezét (sajnos, a sisakról a tollak még fényképezés előtt leestek). Mikor megvettük a lovag ruhát, a fiam rá akart beszélni, hogy vegyek magamnak egy királylány ruhát is és akkor majd lesz kit megvédenie. Ha igazán őszinte akarok lenni tényleg szívesen vettem volna egy szép, abroncsos királylány ruhát. De hogy a játék teljes legyen, felvettem este a bajor ruhámat és eljátszottuk, hogy én vagyok a királylány (no igaz, ami igaz nem épp a világszép nádszál királykisasszony) és Lackó önként magára vállalta a sárkány és később egy ellenséges lovag szerepét is. Nagyon jót játszottunk!

ilyen nagy királykisasszonyt védek	hős lovag, teljes díszben
harc a királylányért

Lackó egy rúd téliszalámit hozott Bendusnak ajándékba Budapestről, mert a Vackornak az a kedvence. Reggel mondta is, hogy az óvódai dobozába tegyük bele. Mire Lackó megjegyezte, hogy talán nem az egészet. Bendus válasza nem késett: "Igaz, a papírt nem kérem!".

Végül három karikát kapott egy fél rosinenbrötchen-en. Amúgy a dobozba legtöbbször napraforgómagos feketekenyér szokott kerülni sonkával és sajttal, de néha vannak különleges napok, amikor valami más finomságot kap. A dobozzal aztán fél 11-ig bármikor lemehet az aulába, ott vehet hozzá gyümölcsöt, zöldséget és innivalót (tej, kakaó, tea, gyümölcslé a választék) az asztalról. Tavasszal még a doboz tartalma Lackó vacsorájaként szolgált általában, de szeptember óta nem marad benne semmi délutánra, azóta úgyanis mindig lejár második reggelizni az óvódásunk. Nőtt is 2cm-t 2 hónap alatt.  

sajtos-sonkás szendvics kockák	néha palacsinta is kerül bele
nem csak az oviban használatos a doboz

Ma ez a kép fogadott az óvódában, Karima csillogó szemmel meg is jegyezte: Wir kampfen. Hát ehhez kétség sem fért, igaz ahhoz sem, hogy mindannyian jól szórakoztak. És csak kivülről tűnt borzasztónak, mert hogy a legalul lévő Jason később lelkesen újságolta anyukájának, hogy milyen jót harcoltak.

Megjöttek a képek az almádi karácsonyról, így befejezem a beszámolót néhány képpel.

a réglátott unoka Dudu nagyival

az unokatesók is régen látták egymást

női szekció avagy tesók 2x

nehéz feladvány

Szép napsütéses tél van, a gyerkőcök sokat vannak kint az óvódában, néha még az imbiszt is kint költik el, pénteken legalábbis pont arra értem oda és készítettem néhány képet, meg meghallgattam, hogyan válaszolgat az óvónőknek a Vackor. Mostanában sokat hallom Bendust németül beszélni, tényleg egyre jobban megy neki.

Például tegnap voltunk játszótéren és egy kisfiúval olyan szépen eljátszottak, hogy öröm volt nézni. Ráadásul Bendus volt a kezdeményező, teljesen jól elmagyarázta, mit szeretne játszani (fogócska, a pálya krokodillal nehezítve, az anyukák a házak, ott nem ér az elkapás). Nagy élmény volt nekem Bendust németül méltatlankodni hallani, amikor valami nem úgy történt, ahogy ő elgondolta. Semmi magyar szó, kerek német mondatok és hatásos volt, mert a kisfiú nem is mert ellenkezni. Ezek után persze nem meglepő, hogy Bendus egyszer csak megölelgette pajtását és kiszólt nekem magyarul: "látod mennyire megszerettem ezt a fiút". Én is szerettem, ha minden úgy megy, ahogy én akarom.

Mint a tegnap esti altatás. Rövid és pörgös volt: fogmosás, pisilés, mese és már aludtunk is mindketten. :) Aztán reggel Bendus meg is jegyezte: "Mama, tegnap este nem is volt apelláta, se pisiléses, se  vízivós!

Tegnap igen mozgalmas volt az óvódai életünk. Bendus a piros csoporttal kirándulni ment arra a nagyüzemi konyhára, ahonnan az ebédet kapják. Élményekkel telve értek vissza, a szakács mindent megmutatott nekik és személyesen osztotta ki a kóstolókat a kistányérokra, kaptak kuktasapkát is, meg édességet is persze. Most már azt is tudom, merre található ez a konyha, mivel a Vackorítás ismertette a teljes útvonalat, mert ha már egyszer Frau Milderberger-rel együtt ő vezette a sort, akkor jól meg is figyelte. Mostanában elviszem a rollert az óvódába és hazafelé a két keréken suhanást gyakoroljuk, néha már egész jól megy neki.

kis kukta két keréken 1.	kis kukta két keréken 2.

A másik esemény, a szülői est volt az óvódában. Este 8-kor összegyűltünk néhányan, hogy meghallgassunk egy hivatásos mesemondót. Olyan régen nem mesélt nekem senki, hogy most fantasztikus érzés volt csak ülni, hallgatni és elmerülni a mesében. Volt egy kis interaktív vita, meg meditáció és éneklés, végül pedig egy újabb mese lezárásként. A szövegértéssel nem volt problémám, de a vitába nem tudtam bekapcsolódni, mert mire megfogalmaztam szépen a véleményemet, már tovább szaladt a téma. :( No, majd legközelebb.

Ma reggel Vackoritás méltatlankodva kikérte magának, hogy a mesékben mindig a legkisebb győzi le a legnagyobb fenevadat és övé lesz a fele királyság meg a királyleány. Azért az látszik, hogy jó sokáig dolgoznak benne a mesék, mivel én már nem is emlékszem mikor meséltem utoljára olyat, amikor több testvér is volt a történetben, az utolsó három estén biztos nem. Megérdeklődtem, akkor ki nyerjen. Határozottan kijelentette, hogy csakis a legnagyobb. Miért, mert Te is a legnagyobb gyerek vagy, kérdeztem. A válasz, emigyen hangzott: "Hát hogyan lehetnék a legkisebb, amikor egyetlen gyerek vagyok a családban!"

P.S.: Visszatértünk a normális kerékvágásba, mostanában már a jók győznek a mesékben és hogy ez biztos így legyen, a konfliktusok kezdetén, mindig izgatottan bele is suttogja, hogy most a szegénylegény nyerjen, jó.

Sajnos nem lehetett tovább húzni, mert a héten viszik el utoljára a karácsonyfákat, így elbúcsúztunk "kicsi" fánktól. Szerencsésen "megtaláltam" a csillagszórókat, amiket a Jézuska karácsony este elfelejtett felrakni a fára, így sokat varázspálcázhattunk velük. A díszeket összecsomagoltuk, hogy az angyalkák visszavigyék magukkal és jövőre újra el tudják hozni.

a búcsú fényei
dísztelenítés 1.0	mozgó karácsonyfa
varázspálca gyújtás	dísztelenítés 2.0

Bendus kitalálta, hogy készítsük el azt a tortát, amit a Sharky kapitányos újságjában olvasott. Mivel éppenséggel minden volt hozzá itthon és nem is tűnt túl bonyolultnak, nekiláttunk. A tésztát egy kerek formában sütöttük meg, így a leeső részeket simán el lehetett kóstolgatni a díszítés alatt. Ez az egyik hatalmas előnye ennek az édességnek, a másik, pedig az, hogy a fiú gyermekek lelkesen díszítik fel "ágyúkkal", "kötélcsomókkal" és "kalózokkal". :) A hajó legénységét egyébként egy regimentnyi gumimaci alakítja nagyon élethűen. 

Hm, ez az ágyú nagyon jól mutat itt!

Most már jöhet a parti őrség.

 A gyerekszobából a következő hallatszik e pillanatban: "Jaj, de mérges vagyok. Nem érdemli meg. A mama nem érdemli meg a holnapi meglepit az óvódából"  S miért kaptam ezt a kemény kritikát egyetlen gyermekemtől, mert egy egész délutános együtt játszás után, leültem a gép elé és nem rohanok szórakoztatni őuraságát. Azért szerencse, hogy holnap szombat és amúgy sem kapnék meglepit tőle. Ma egyébként az apukája volt soros a meglepetés kapásban. Bendus leírta neki egy lapra, azt hogy: PAPA. Ez, a mi ceruza undoros gyermekünktől igazi hőstett.

Az esti szertartás része a "sötét mese", amikor lekapcsolt lámpánál mesélek valamit. Általában új mesét kér a Vackor, de ha valamelyik nagyon tetszett, akkor még néhány napig visszatapsolja. A ma esti mese egy legényről szólt, aki a gonosz király szépséges lányáért három teljesíthetetlennek tűnő próbát old meg némi külső segítséggel (dajka és egy kóbor kutya ). Az első próba aranyalma egy sárkány őrizte almafáról, a második egy datolya a númibiai sivatag vad oroszlánok vigyázta oázisából, a harmadik pedig egy szirti sasfióka megszerzése volt. Az utolsó próbánál a fészket egy magas hegy tetején tíz sas is védte, de ez végülis lényegtelen volt a megoldásban, mert egy táltos lóval repült oda a legény, mint a gondolat és hozta el a sasfiókot. Megvolt a szerencsés végkifejlet: esküvő, gonosz király dúl-fúl, stb. Bendus hallgat hosszan és mélyen, majd a következő párbeszéd zajlik le köztünk:

"-Milyen magas a hegy?

-Nagyon.

-De milyen?

-Olyan, hogy a tetejét már nem is lehet látni, mert a felhők eltakarják.

-És milyen a hegy?

-Hát magas.

-De fű az van rajta?

-Persze fű és sziklák is.

-De olyan része is van, ahol csak fű van?

-Igen és olyan is, ahol csak szikla.

-Akkor jó!"

Gondolom a miheztartás végett kellettek ezek a plusz információk, mert utána jó gyorsan elaludt.

Ma végre eljutottuk a bonni magyar óvódába, sokáig nem is sejtettük a létezését, aztán meg mindig közbe jött valami. Elöször az óvónéni, Bogi vezényletével énekeltünk egy csomó szép magyar dalt, még olyan is akadt, amit a Vackor is ismert. Bendus a bemutatkozásnál is nagyon ügyes volt, elég akkurátusan meghatározta az életkorát, az ezt firtató kérdésre válaszolván: "Négy és fél már elmúltam, de öt még nem vagyok.". Milyen igaz, nemsokára öt éves nagyfiam lesz! A közös éneklés után a csoport egy része elvonult Betlehemes játékot gyakorolni, mi pedig maradtunk körtáncolni meg eldugósakat játszani:

Na, mi tűnt el?	Mi is?

A kötetlen játék alatt Bendus még nem igazán tudott feloldódni, azaz mi hiába beszélgettünk volna (valahogy nekünk jobban megy ez a feloldódás) valamelyikünknek mindig kellett foglakoznia vele, de hát most voltunk elöször. Nagyon tetszett nekünk ez a magyar ovi, sok kedves emberrel és gyerekkel találkoztunk. Miután hazajötünk itthon is tovább énekelgettük a dalokat. 

kis és nagy oroszlánok	dinoszauruszok

Most jöttünk meg az óvódai újévköszöntő ünnepről. Belépéskor a szülők pezsgőt, a gyerekek pedig szerencsecukorkát kaptak üdvözlésként. Aztán koccintottunk az óvónénikkel, nem tudom az ő poharukban mi volt, de ha mindenkivel ittak, akkor igen jól bírják. A nap nagy attrakciója a kívánságok égbe küldése volt, ehhez először el kellett készíteni az üzenetet. Bendus kívánsága, minő meglepő, egy sárkányos vár volt.

készül a kívánságszív

 Aztán leadhattuk a gyereket mozizni 1 euro ellenében, kulccsal be is zárták a terem ajtaját, úgyhogy nyugodt szívvel állhattunk sorba az igen lassan sülő, de finom lazacos reibekuchen-ért. Fél óra múlva kiengedték a gyerkeket, mire a fiúk nekiálltak kardozni a világító karperecükkel. Persze, hogy Bendus sem maradhatott ki ebből az előre meg nem hirdetett programpontból. Szerencsére megszólalt a gong  és mehettünk a lufiért, amire rákötöztük a kívánságszívet és az udvaron a többiekkel egyszerre felengedtük az égbe, illetve az udvar közepén álló fára. Mivel nem ez volt az áhított végcél, az egyik vállakozó apuka, merész tornamutatványokkal tovább pöckölte a felakadt lufikat, így végül sokak megnyugvására mindegyik "wünsche" eljutott az égbe. Ja és az is kiderült milyen becenevet kapott Bendus  az óvódában Frau Milderberger-től: Memoria König. Ezek után nem szégyellem majd, ha kikapok tőle.

a lufi még lent van

Mivel tegnap Lackónak már nem jutott a kifliből, ami tényleg nagyon finom volt. Elhatároztuk, hogy ma itthon megpróbáljuk reprodukálni. Bendusom meg is ígérte, hogy megtanít rá, hogyan kell csinálni. Délután bekevertem egy adag kelttésztát a kenyérsütőgépben és mire megjött a pékmester már csipogott is a masina. Akkor aztán megmutatta, hogy hogyan kell belőle hosszú kigyót formázni, majd egy merész újítással feltekerte a tésztát. Olyan szép briósszerűség lett belőle, hogy a többit is ilyenre formáztuk. A maradékból én is újítottam, fahéjas csiga készült marcipán középpel. Hmmm. Finom volt és holnapra is maradt.

"Látod mama, így kell jó hosszúra csinálni!"

"Ezt mind mi sütöttük!"

Három hét szünet után, kissé morcosan indulnak a reggelek: "Miért kell mindennap óvódába menni?" . Hát tegnap komolyan vettem és megígértem neki, hogy korábban megyek. Klasszikus kissé aggodós szülői hiba volt  Az óvódába érve ugyanis Vackorom megjegyezte: "Mama, túl korán jöttél.", Ugyanis Jason-nel kitaláltak egy érdekes memória játékot, ahol valami furcsa szabályokkal és színes hengerekkel ment a játék. Ma már nem is mentem korábban, hiába méltatlankodott reggel. És milyen jól tettem. Igaz végig kutattam az óvódát mire megtaláltam. Merthogy a kék csoport szatelit szobájába zárkoztak be és azt játszották, hogy a szőnyeg a krokodil és nem szabad rálépni. Ennek megfelelően, Frau Katz bánatára, találtunk gyereket a kanapékon, az asztalokon és a játék babakocsiban, és csak néhány vette le a cipőjét előtte. A Vackor köztük volt. Viszont nagyon nem akaródzott hazajönnie. Ha már játékok, akkor a hétfőit is leírom, akkor Daniel-el és Jacob-bal azt játszották, hogy ők mindannyian Yakari-k. A sárgacsoportban csináltak egy indián fejdíszt maguknak, amihez az óvónő lelőtt egy narancssárga és egy zöld madarat (Bendus szerint). Szóval láthatóan nem unatkozik a Vackor. A heti projekttémájuk pedig az, hogy honnan jönnek az ennivalók, ezért ma kiflit sütöttek, ami igazán jó illatúra sikeredet, remélem kapok belőle kóstolót is majd. Ezekért a kis óvódai történetekért nagyon hálás vagyok Bendusnak, hogy elmeséli és örülök, hogy láthatólag sikerült beilleszkednie.