mundzug

Három hét szünet után, kissé morcosan indulnak a reggelek: "Miért kell mindennap óvódába menni?" . Hát tegnap komolyan vettem és megígértem neki, hogy korábban megyek. Klasszikus kissé aggodós szülői hiba volt  Az óvódába érve ugyanis Vackorom megjegyezte: "Mama, túl korán jöttél.", Ugyanis Jason-nel kitaláltak egy érdekes memória játékot, ahol valami furcsa szabályokkal és színes hengerekkel ment a játék. Ma már nem is mentem korábban, hiába méltatlankodott reggel. És milyen jól tettem. Igaz végig kutattam az óvódát mire megtaláltam. Merthogy a kék csoport szatelit szobájába zárkoztak be és azt játszották, hogy a szőnyeg a krokodil és nem szabad rálépni. Ennek megfelelően, Frau Katz bánatára, találtunk gyereket a kanapékon, az asztalokon és a játék babakocsiban, és csak néhány vette le a cipőjét előtte. A Vackor köztük volt. Viszont nagyon nem akaródzott hazajönnie. Ha már játékok, akkor a hétfőit is leírom, akkor Daniel-el és Jacob-bal azt játszották, hogy ők mindannyian Yakari-k. A sárgacsoportban csináltak egy indián fejdíszt maguknak, amihez az óvónő lelőtt egy narancssárga és egy zöld madarat (Bendus szerint). Szóval láthatóan nem unatkozik a Vackor. A heti projekttémájuk pedig az, hogy honnan jönnek az ennivalók, ezért ma kiflit sütöttek, ami igazán jó illatúra sikeredet, remélem kapok belőle kóstolót is majd. Ezekért a kis óvódai történetekért nagyon hálás vagyok Bendusnak, hogy elmeséli és örülök, hogy láthatólag sikerült beilleszkednie.