mundzug

Immár ötödször ünnepljük meg Bendegúzunk születésnapját. Fél évtizeddel ezelőtt nem sokat aludt egyikünk sem péntekről szombatra virradóan, igaz Bendus első óráiról csak Lackótól tudok. Olyan gyorsan eltelt ez az 5 év és a puha kis gombócból egy harcos fiatalemberke lett tele energiával és önálló gondolatokkal.

Sajnos a bárányhimlő kissé átírta a szülinapi forgatókönyvet, így az óvódai köszöntés és a mozi látogatás későbbre tolódott, de legalább igazi tortát kaphatott, ellentétben a 2 éves szülinapjával, amit hányos hasmenős vírussal ünnepeltünk és a torta enyhén sós főtt rizsből állt. Most Bendus kívánsága csokitorta volt, ami egészen fantasztikusan sikerült, puha könnyű mandulás piskótába marcipán réteg és lágy csokikrém.  Ajándékként egy teljes farkas harcos készletet kapott, meg focilabdát, Yakari DVD-t és sok mesekönyvet. Mindennek nagyon örült. 

a kis újszülött gombóc itt már alszik

egy komoly 5 éves

igazán jó ez a farkas harcos készlet :)

Bendegúzunk beszerzett egy jófajta bárányhimlőt a szülinapjára. Még otthon kapott bárányhimlő ellen oltást, de úgy látszik ez nem elég. Igaz, talán ennek köszönhető, hogy különösebben nem viseli meg a betegség. Se láz, se fájdalom, csak rengeteg pötty mindenfelé, de főleg a nem publikus helyeken. A doktornéni írt felt egy ecsetelőt, viszketés esetére, ezzel új játék került Bendus kedvencei közé, melyet fehér foltos pillangósnak neveztünk el. A kis fehér foltos szárnyú pillangót kell elkapni különböző párnák és takarók segítségével, hosszas hajsza után és némi szép szó sem árt.

A bárányhimlő enyhe lefolyású betegség, ezért különböző nyelveken emígyen becézik:

- a németeket a lazán lengedező szél ihlette meg: Windpocken

- az angolok, egy kedves kis csirkével hozzák összefüggésbe: Chickenpox

- a franciák pedig nyelvük latin eredetével tüntetnek, mikor nemes egyszerűséggel, azt mondják: Varicelle

 Mivel Szöszmöszünk alkotói válságban van (azaz erőt vett rajta a heveny, kétoldali lustaság), a cseppnyi csöndet kihasználván elmesélem esti Vackor-altatási szertartásunkat. Miután a Vackor hálószoba-kompatibilis állapotba kerül (fürdés-fogmosás-pizsamafelvétel kombináció után, jellemzően), eljön a papa ideje. Először is bele kell helyezni a Vackoritást a hálózsákjába, majd kiosztani a kötelező három puszit ("Jó éjszakát!", "Szép álmokat!", "Puszizsákba!" - ez utóbbi a Vackor puszitartalékát növeli: ha nincs a puszizsákban több puszi, hiába kér a szülő, nem kaphat - ezért is fontos a gyakori utántöltés). Ezután kitaláljuk, hogy mi legyen a Bendus lábán: a lábát behúzza a hálózsákjába, és addig nem mutatja meg, míg a mama rá nem jön, mit is vett fel ma - persze csak virtuálisan. A viselet kiötlésének idejére a mama szigorúan ki van tiltva a szobából. Az egyik lábán mindig bakancs van (ezt ő "találja ki"), míg a másik lábán viselt lábbeli kiagyalása a papa tiszte. Tekintve, hogy a játék már hetek óta tart, és a cél az, hogy minél később találja ki a mama, a papa dolga minden nap egy kicsit nehezebb, mint az előző nap. Viszonylag gyorsan kimerítettük a valódi lábbeliket a strandpapucstól a hótaposóig, aztán rátértünk a trükkösebb dolgokra: a mama alaposan megizzadt, mire kitalálta a gólyalábat, a járógipszet, a korcsolyát, de a kedvencem a tyúkszemtapasz. Néha el lehet sütni egy-egy ritkábban használt lábbelit, a múlt héten például a klumpa egész hosszan tartotta magát. A Vackor nagyon szereti ezt a játékot, és a Szöszmösznek is tetszik, mert kivált vele egy mesét. A papának pedig jut egy kis szabadidő, míg a mama a feladvánnyal küszködik: lehet olvasgatni, vagy épp blogot írni. Kíváncsi vagyok, ma meddig tartja magát a hétmérföldes csizma... 

Ma ezeket a várakat építette Bendus a zöld csoportban, a nagyon nagyot és a háttérben lévő picit is, teljesen egyedül. A harmadikat Cornelius és Sven építette.

az építőmester és a művei

három szomszédos királyság

Jó nőnek lenni ennyi férfi között. :) Ma reggel kaptam az ágyba egy különleges, epres forrócsokit, nőnap alkalmából. De hétköznap sem hanyagolnak el. Lackó bókjait most nem részletezem, de Bendustól ilyeneket hallani nap nap után.

1. Este aludni kéne indulni, erre Bendus így udvarol: "Szeretném még egy kicsit nézni a mosolygó mamaarcot!"

2. Versenyt futunk, legyőz és így vigasztal: "Én mindenben jobb vagyok nálad, kivéve a szépséget, abban Te vagy a jobb!"

Kedveseim a Rajna parton tegnap

Igazából az elmúlt napokban nem történt semmi, csak jól elvoltunk. Van egy-két "saját fejlesztésű" játékunk, amit Bendus nagyon szeret, ezeket írom most le:

1, Gyerekbolt: Én, mint gyerekre vágyó anyuka bemegyek a boltba és előadom, hogy gyereket szeretnék, ekkor rendszerint "megmutatják" a kínálatot, az egyik azonban túl kicsi, a másik túl nagy, a harmadik nem szőke. Végül csak egy marad, de az pont olyan mint ami nekem kell, szőke, kékszemű, majdnem öt éves és az oviban evett gyümölcsöt is. Az ára változik, hol 1 euro, hol 10, hol 1000, de szerencsére mindig van nálam pont annyi. Néha két teljesen egyforma gyerek van, akkor mivel nem tudok választani megveszem mind a kettőt, de ilyenkor kapok kedvezményt. :)  (ezt általában az óvódából hazafelé, a sarkon szoktuk játszani)

2., Izomgolyó: Az izomgolyó egy önálló akarattal rendelkező ágyúgolyó, akit rendszerint várfalra lőnek ki. Az izomgolyók sokfélék, vannak gyengék, erősek és kedvesek. A tűzérek hol jól céloznak, hol a várárokba esik a golyó, hol pedig messze túl hord a várfalnál, olyan is van hogy leomlik a várfal, de néha két izomgolyó is összeütközhet. Az izomgolyók aztán mindig megvitatják a csatára való felkészülés lépéseit, különös tekintettel az elfogyasztott vadkanok számára és a napi edzésmennyiségre.

3.Sárkány, hős lovag és királylány: Ez klasszikus: a hős lovag megmenti a sárkány által elrabolt királyleányt, sok futkosással és kardozással. Ha Lackó épp nem ér rá sárkányt játszani, akkor egy megfelelően kiválasztott tereptárgy (szekrény, mászóka) is megtesz. A végén általában a hős lovag visszautasítja az öreg király ajándékait és csak a leányt kéri. Néha nem magának, hanem a királyának, akinek nincs lánya. :)

4.Varázsmézes: Egy Micimackós zseblámpa is kell hozzá, sötétben illik ugyanis játszani. Mackómama a gyerekével aludni készül a barlangban, de a gyereknek nem megy az elalvás, mert érzi a mézszagát. Megmutatja mackómamának honnan jön a mézszag, odasettenkednek, csendben, lábujjhegyen. Mackómama benyúl kihúz egy nagy darab lépesmézet, beletömi a gyerek szájába, de már jönnek is a méhek, kettéválnak. Egy raj üldözi mackómamát árkon-bokron át, a másik felével azonban a mackógyerek elbánik, mert a méz varázsméz és képessé teszi erre. Majd lekapdossa a mamát üldöző méheket is. Megeszik a maradék mézet, de kiderül, hogy a gyerköcön van néhány méhcsípés. Ezért féllábon el kell ugrándozni a hűs patakhoz és abba beugorva meggyógyítani :)

Most már kétségtelen, hogy Bendus tud rajzolni, mert megszületett két olyan rajz, amiknél előre elmondta, mit fog rajzolni és utána Lackó rájött, arra hogy mi látható a képen, anélkül, hogy megmagyaráztuk volna. Ebben a versenyszámban jó sokára sikerült értékelhetőt alkotni, de most már pontot ér a mű. És mi is megnyugodtunk. Kedves olvasók, lehet tippelni mi látható a két képen. :)

1. sz. kép

2. sz. kép

Ma van a karnevál utolsó napja, bár a nagy felvonulás tegnap volt, még ma is masíroznak ilyen  "hadseregek" az utcákon. Mivel a város még nem tért maghoz és az óvódák, iskolák zárva tartanak, Bendussal gondoltunk egy nagyot és elrollereztünk egy igen távoli játszótérre, ott készült ez a kép.

Mikor hazaértünk, már délután volt, Vackornak elkezdett hiányozni az apja és mivel reggel  szemeteszsákkal a kezében látta utoljára (útba esik a villamos megálló felé a konténer), kiszakadt belőle a jogos kérdés: "Mit csinál a papa, ilyen sokáig a szemetesnél?".

Aztán csak megjött Lackó is és vacsorára a böjti napokat előrevetítendő, csak sült sütőtököt ettünk, de nem volt igazi íze szerintem, ezért én fejavítottam a saját adagomat fokhagymával és sóval és bőszen ajálgatam Lackónak, hogy tegyen ő is eképp. Bendus sem bírta sokáig szó nélkül és azt mondta az apjának, hogy : "Én a Te helyedben tennék rá fokhagymát!". Persze kaptunk a szón és felajánlottuk a picinek is hogy akkor egyen fokhagymás sütőtököt, de ő rögtön viszakozott: "Majd ha én is annyi éves leszek mint a papa!".

A mai karnevált kipihenős napunkon lesétáltunk a Rajnához. Bendus azzal a feltétellel jött, hogy ő lesz a fővezér, aki zászlójával vezeti a hadsereget. Aljas számításból természetesen beleegyeztünk. Aztán hamar kiderült, hogy az útirányt illetőleg a fővezér és a derékhad eltérő véleményen van. A probléma megoldása a következő párbeszéd után a fővezér bölcs kezébe került:

Bendus: "Én  vagyok a fővezér, én mondom meg merre megyünk!"

Lackó: "De mi mondjuk meg, hogy merre követünk!"

Végül salamoni döntés született.

 Karnevál szombatján tartják a schwarzrheindorfi felvonulást, ami a mi szűkebb pátriánk (Bonn → Beuel → Schwarzrheindorf), a felvonulók pedig egész konkrétan a házunk előtt mennek el. Erre az eseményre időzítették látogatásukat Orsiék is Duisburgból. Orsiék tíz körül meg is érkeztek, ekkorra hírdették ugyanis a kezdést, de ekkor még nem mentünk ki, mert Szöszmösz mondta, hogy tavaly is sokat késtek, és végül a szimbólikus 11 óra 11 perckor indult csak el a menet. Ehhez tartottuk magunkat idén is, a gyerekek még jócskán benne voltak egy várostrom kellős közepén, mi pedig Jakóval épp Gundula előnyeit taglaltuk, mikor hangos tamtamozásra lettünk figyelmesek. Idén a jóval kevésbé szimbólikus 10 óra 47 percet választották T időpontnak. A nálunk leledző sokadalom tehát cipőt rántott, páncélinget öltött, sisakot húzott és kivont karddal leviharzott a ház elé. Itt csapatunk ifjabb része hangos "Kamelle!" kiáltásokkal illette a menet épp elvonuló végét, ugyanis csak őket sikerül elcsípni. Az első kilogramm édesség mindenestre a szatyrokba került, sőt a csendesen álldogáló Jakó kezébe két féldecis füge ízesítésű vodkát is belenyomtak, mondván, a papa se szomorkodjon.

A papák is gyűjtögettek	Zsákmányra várva
Kamelle!	Gyorsnak kell lenni!

Ekkor világlott ki, mennyivel kifizetődőbb a kisebb, de helyi karneváli felvonulás látogatása. Kihasználva helyismeretünket, egy mellékutcán befordulva gyorsan a menet elé vágtunk, és mégegyszer végigsarcoltuk őket, de most már mindet, elejétől a végéig. Itt már én is részesedtem a papáknak szánt ellátásban: egy macseknak öltözött menyecske kipattant a menetből, kezünkbe nyomot egy-egy féldecis műanyag poharat, töltött a magánál hordott üvegből, és hangos "Prost!" kiáltással magunkra hagyott bennünket a nedűvel, ami valami borpárlatnak bizonyult utóbb. A kölkök közben nem lustálkodtak, és jókora adag édességgel gyarapították készleteiket. Hazamentünk, lemértük a zsákmányt: ha el nem is érte a Wäsherprinzessin adományának súlyát, nem sokkal maradt el tőle. Aztán elfogyasztottuk az ebédet: Szöszmi meggylevest, rablóhúst, és kölyökkrokodilokat készített, és desszertnek csörögefánkot. Eztán a gyerekek játszani vonultak, a felnőttek pedig megvitatták a világ dolgainak folyását némi ausztrál és francia veresborok mellett.

Meggyleves és a krokodilok

A beuel-i karneváli felvonulást Weiberfastnacht napján tartják minden évben. A tavalyi tapasztalatokra alapozva jóval később mentünk csak ki a helyszínre, így egy röpke negyven perces várakozással megúsztuk, de az is gyorsan telt, mivel Bendus talált magának néhány hasonszörű lovagot a tömegben és az utcán kardozva szórakoztatták a várakozókat és magukat. A tapasztaltságról még annyit, hogy vittem magammal két képkészítésre alkalmas eszközt is, csak épp delej nem volt bennük elég, az egyik egyetlen képet sem volt hajlandó csinálni, a másik pedig pont a felvonulás kezdetén mondott unalmast. Pedig készültünk: én egy szolíd arcfestéssel, Bendus pedig teljes lovagi pompával. Egyébbként tetemes mennyiséget "Kamelle"-ztünk össze, itthon lemértük a konyhai mérlegen és több mint 3.5 kg édesség jött össze az idén, hát elleszünk vele egy darabig.  A felvonulásról képeket lehet itt találni, vagy a Wäsherprinzessin oldalán.

indulás előtt	háttérben a házunk
lovagok az utcán	lovagok a járdán
az idei zsákmány

Tegnap a kedves, szolíd óvódánk átalakult egy vérbeli kísértetkastéllyá. Komor bástyák között szellemek repkedtek és csontvázak rémísztettek. Pókok és denevérek lógtak a plafonról, nem törödve a hangos zenével sem. Temérdek lovag érkezett a foglyul ejtett bájos hercegnők segítségére. Bár aztán kiderült, hogy a szépségek elég talpraesettek és magukat is meg tudják védeni. Ezért aztán a lovagok inkább egymással edzetek a szórakozás kedvéért. A királylányok pedig sikoltozva rohangáltak. Volt ott még néhány vámpir és kalóz,  betévedt a prériről egy-két cowboy és ló is. Jöttek tűzoltók, bár szerencsére nem gyulladt ki még az egyszem robot sem. A szülők csak 11:11-től voltak hivatalosak egy kis műsorra és utána a táncos mulatságra. Déután pedig alig bírták a díszes társaságot kipenderíteni az intézményből, olyan hangulat kerekedett. A nap hátralevő részében már nem sok mindent lehetett kezdeni a lovag úrral itthon, mert csak feküdt és a trófeáit számolgatta magában. (Sajnos a fényképezéshez egy kicsit sötét volt a "vár", így a képek nem lettek igazán jók)

érkezés az elvarázsolt óvódába

a pajzs tényleg jól sikerült

Hős lovagok, Alaaf!

Bájos hölgyek, Alaaf!

Mi szem szájnak ingere...

Ma elzarándokoltunk az IKEA-ba új szekrénykét venni, a felgyűlt tengernyi cuccnak. Lackó hősiesen hazacipelte a 28 kilós idomtalan csomagot és este még össze is csavarozta. így aztán nem csoda, hogy vacsorára elfogyott az összes húsgombóc (persze, hogy Köttbullar), amit megsütöttem. Az viszont igazán meglepett minket, hogy a Vackor végig tartotta az iramot Lacival a húsgombóc evésben és darabra ugyanannyit ettek.  Nem gondoltam volna, hogy a Vizipók nézésben is ennyire meg lehet éhezni. :)

A képen az új szerzemény tetején a holnapi jelmez látható. Bizony, holnap lesz az óvódai karnevál. Vackor már nagyon várja, mert Sven vámpír lesz és ő meg akarja védeni a lányokat a rusnya vérszívótól. Már komplett haditervei vannak mindenféle esetre. (ha több vámpír lesz, ha tőle távol támad a vámpír, ha közel, ha jobbról, ha balról....) Én is készülök a karneválra, egy nagy fazék meggylevest és sajtos pogácsát viszünk a magyar étkek képviseletére.

Ma reggel a tojásrántotta felett a következő párbeszéd zajlott le Lackó és Bendus között:

 "-Bendus, kérsz pirospaprikát a rántottára?

 -....

-Válaszolj, légyszíves!

-De hiszen, bólogattam!

-Miért nem tudsz rendesen válaszolni?

-Már unom, hogy minden nap beszédet kell tartani!"

Kiegészítés: Egy kisebb összeveszés után kibékülnek a Bordák, megbeszélik, hogy az anyák engedékenyebbek, az apák pedig szigorúbbak. Bendus még hozzá teszi: "És egy kicsit kiállhatatlanabbak is!"

Ez is egy az óvóda jól mászható fái közül. Biztos direkt ilyeneket válogattak a kertészek, mert jó sok van belőlük az udvaron. Ezt ma fényképeztem le, mivel ilyen magasra még eddig nem is mászott fel előttem a Vackor.

Ha már az óvóda, akkor leírom a következő féléves tervben, milyen érdekességeket találtam. Ugyanis minden félév elején kapunk egy 2-3 oldalas táblázatot az elkövetkező nagyobb eseményekről, óvódai szünnapokról. Szóval alig ér véget a karneváli szezon, már kezdődik is a "vizsgaidőszak". Két héten át az óvónők hatalmas papírívekkel és gondterhelt arccal járkálnak, nem lesz kisprojekt sem, hanem a gyerekeket "megfigyelik" és értékelik. Majd minden szülővel elbeszélgetnek egyesével. Tavaly már volt részünk ebben az akcióban, a végeredmény nagyon érdekes volt. Lesz bolhapiac és "stammtisch". Majd az új nagy projekt bevezetéseként a gyerekek elmennek egy idősek otthonába és ott együtt reggeliznek a nyugdíjasokkal. Az új nagy projektjük mottója: "Öregek és fiatalok, fiatalok és öregek együtt teljes lendülettel!". Ennek keretében lesz nagyi-nagypapa délután, amikorra várják a nagyszülőket egy kávéra és sütire, meg az öregek otthonával lesz egy csomó közös programjuk (kirándulás, éneklés, játékok, stb). Lesz húsvéti ünnepség, meg ajándékkosár készítés az erre vállakozó szülőknek. Jön fényképész és fogász. Lesz projektkinder búcsúztató ünnepség és állatkert látogatás is. Egy szóval jó kis félév lesz!

Egy kedves ismerőstől kaptam egy részletes leírást, hogyan kell krokodilt csinálni kelt tésztából, gondoltam, ideális lesz arra, hogy némi egészséges spenótot jutassak családtagjaim szervezetébe. Másrészről szerettem volna tesztelni, hogy gyerekbuliba megfelelő lenne-e egy ilyen tipusú ennivaló. Hát igen, a spenót nélkül jó lesz. Az egyes számú tesztalany (egy rendkivül válogatós, közel öt éves, krokodilvadász), ha csak egy molekulányi spenót a villájára került már öklendezett, így végül spenótalanítva, rengeteg céklával ette meg az adagját. A kettes számú teszt alany (egy jól nevelt, felnőtt krokodilvadász) megette a spenótot is, de végül kijelentette, hogy a krokodilhoz nem illik a spenót, ő borsóval tudná jobban elképzelni ezt a fogást. Hát ennyit erről a kísérletről, én mindenesetre jól szórakoztam. 

sült krokodil

krokodil metszet