Most jöttünk meg az óvódai újévköszöntő ünnepről. Belépéskor a szülők pezsgőt, a gyerekek pedig szerencsecukorkát kaptak üdvözlésként. Aztán koccintottunk az óvónénikkel, nem tudom az ő poharukban mi volt, de ha mindenkivel ittak, akkor igen jól bírják. A nap nagy attrakciója a kívánságok égbe küldése volt, ehhez először el kellett készíteni az üzenetet. Bendus kívánsága, minő meglepő, egy sárkányos vár volt.

készül a kívánságszív

 Aztán leadhattuk a gyereket mozizni 1 euro ellenében, kulccsal be is zárták a terem ajtaját, úgyhogy nyugodt szívvel állhattunk sorba az igen lassan sülő, de finom lazacos reibekuchen-ért. Fél óra múlva kiengedték a gyerkeket, mire a fiúk nekiálltak kardozni a világító karperecükkel. Persze, hogy Bendus sem maradhatott ki ebből az előre meg nem hirdetett programpontból. Szerencsére megszólalt a gong  és mehettünk a lufiért, amire rákötöztük a kívánságszívet és az udvaron a többiekkel egyszerre felengedtük az égbe, illetve az udvar közepén álló fára. Mivel nem ez volt az áhított végcél, az egyik vállakozó apuka, merész tornamutatványokkal tovább pöckölte a felakadt lufikat, így végül sokak megnyugvására mindegyik "wünsche" eljutott az égbe. Ja és az is kiderült milyen becenevet kapott Bendus  az óvódában Frau Milderberger-től: Memoria König. Ezek után nem szégyellem majd, ha kikapok tőle.

a lufi még lent van