Szép napsütéses tél van, a gyerkőcök sokat vannak kint az óvódában, néha még az imbiszt is kint költik el, pénteken legalábbis pont arra értem oda és készítettem néhány képet, meg meghallgattam, hogyan válaszolgat az óvónőknek a Vackor. Mostanában sokat hallom Bendust németül beszélni, tényleg egyre jobban megy neki.

Például tegnap voltunk játszótéren és egy kisfiúval olyan szépen eljátszottak, hogy öröm volt nézni. Ráadásul Bendus volt a kezdeményező, teljesen jól elmagyarázta, mit szeretne játszani (fogócska, a pálya krokodillal nehezítve, az anyukák a házak, ott nem ér az elkapás). Nagy élmény volt nekem Bendust németül méltatlankodni hallani, amikor valami nem úgy történt, ahogy ő elgondolta. Semmi magyar szó, kerek német mondatok és hatásos volt, mert a kisfiú nem is mert ellenkezni. Ezek után persze nem meglepő, hogy Bendus egyszer csak megölelgette pajtását és kiszólt nekem magyarul: "látod mennyire megszerettem ezt a fiút". Én is szerettem, ha minden úgy megy, ahogy én akarom.

Mint a tegnap esti altatás. Rövid és pörgös volt: fogmosás, pisilés, mese és már aludtunk is mindketten. :) Aztán reggel Bendus meg is jegyezte: "Mama, tegnap este nem is volt apelláta, se pisiléses, se  vízivós!