Miután Vackor beszerezte az ilyenkor szokásos kórokozókat, január másodikán este Budapestre repültünk. A reptéren már várt ránk Beáta és Zsolt, és elvittek minket az otthonukba, ahol kiderült, hogy a Jézuska oda is hozott nekünk ajándékot. Vackoritás furulyát, kisautót (felhúzható, kétsebességes Ferrari) és motort kapott. (OFF: Ez utóbbit lehajtható oldaltámasszal, amit csak az tud igazán értékelni, akinek régebben volt matchbox motorja: azt ugyanis két változatban készítették régente, úgymint fix oldaltámasszal bíró, illetve azt teljesen nélkülöző modell. Előbbivel nem lehetett gurulni rendesen, utóbbit pedig csak falnak támasztva lehetett úgy-ahogy leparkolni. Ez a probléma hát megoldódott, hála az utóbbi évek összpontosított mérnöki erőfeszítéseinek. Bámulatos, hol tart már a tudomány!) Szöszmösz kényeztető fürdősókat vagy olajokat kapott, nem figyeltem pontosan, mert az én ajándékom egy távcső volt! A közös ajándék pedig egy csomó üdülési csekk! A sok ajándék mellé pedig finom vacsorát kaptunk: Beátáék előzőleg megkérdezték, mi a kedvencünk, milyen magyaros étket szeretnénk fél évnyi németországi lét után vacsorázni. Mivel Bendus is szavazott, talán keveseket lep meg, hogy a magyar konyha remekei közül a bolognai spagetti, ismertebb (jóvackoros) nevén a paradicsomos-tészta-sajttal került ki győztesen. A spaghetti alla bolognese-t eredeti recept alapján készítette Zsolt, és nagyon finom volt! (Azt például eddig nem tudtuk, hogy csirkemájat is lehet a szószba tenni.) Mi hálából kitúrtuk Beátát és Zsoltot a hálószobájukból, és még éjszaka is felébresztettük őket, mert Bendus belázasodott. 

Kártyacsata Zsolttal...	...és Beátával.

Vackor elhozta az autós kártyáját, és mindenkit kihívott egy partira. Zsolt megpróbált új szabályokat bevezetni (szép autó, csúnya autó), de a reformkísérletet csírájában folytotta el Bendus. Továbbra is egyetlen mérce van csupán: a sebesség.

Másnap reggeli után együtt mentünk Abára a nagypapához és a dédihez. Itt is találtunk ajándékokat a fa alatt: Vackoritás játékautót katapulttal, a nagyok faliórát és könyveket. Vackor itt nem próbált kártyázni, de a baromfiudvart meglátogatta, és a tyúkokat megetette, a tikmony képződését elősegítendő.

Vackor dédivel...	...és nagypapával.

Amint a baromfikérdés íly szerencsésen elrendeződött, megérkezett a dédi testvére (tényleg, ő kicsodája a Bendusnak? déd-nénje?) és Mariska néni, akinek a Bendus dédije a nagynénje. Picit még időztünk, aztán Beáta és Zsolt elvittek minket Almádiba, a nagypapiékhoz.

Almádiba épp akkor érkeztünk, mikor már csengettek és szólt a Mennyből az angyal. Nagypapiéknál ott volt Dóra, Anna, Györgyi és Kata meg Robi is. Hihetetlen, de itt is egy csomó ajándék várt minket! Bendus playmobil játékkatonákat, krokodilt, sakkot és mesekönyveket, Szöszmösz csokit, harisnyát, csempedíszt, nyakláncot és könyvet, én pedig könyvet, jégpoharat és finom italokat kaptam. Bendus rögtön használatba vette a sakkot, és mindenkit legyőzött a környéken, de a győzelmeiért nem kapott Élő-pontokat, ugyanis eléggé kötetlenül értelmezte a szabályokat. Eleinte előfordult, hogy egy lépéssel az ellenfél több bábuját is leütötte, oly módon, hogy nem egy mezőre, hanem két mező közti demarkációs vonalra lépett a figurával. Másik újítása is említést érdemel: mikor leütötték a vezérét, azt találta ki, hogy

Akinek előbb leütik a királynőjét, az újat választhat magának. 

 (Előttem van a kép, amint a megmaradt tisztek a Duna jegén közfelkiáltással vezérré emelik a lovat. Esetleg több társadalmi dinamikát lehetne vinni a dologba, de félő, hogy ha a demokratikus alapjogokat megadjuk a gyalogoknak, előbb-utóbb egy demagóg veszi át a tényleges hatalmat a bábok felett.)

Az almádi karácsonyozásról mi nem készítettünk fényképeket, mert Györgyi és Robi profi gépekkel dokumentálták az estét. Ez úton szeretnénk képeket kérni a bloghoz! Előre is köszönjük.

Huhh, biztos egy csomó dolgot kihagytam, nade ezért is írjuk ketten a blogot: most Szöszmösz jön a kiegészítésekkel.