A közeli Siegburg karácsonyi vására igazi kuriózum, itt ugyanis megpróbálják felidézni a középkori vásári forgatagok hangulatát. A középkori öltözetekben pompázó  árusok és mutatványosok mellett egy-egy kovács-, pék- és kötélverő mester is kiköltöztette műhelyét a piactérre.

Kedd délután Vackort korábban elhoztuk az óvodából, és az egész család elvonatozott Siegburgba. Vackort a lovagok érdekelték, Szöszmösz a termények közt akart szétnézni, engem pedig módfelett érdekelt, hogy miféle forralt bort ittak eleink. (Illetve az itteniek elei, de ez most lényegtelen.) Amint Vackoritás meglátta a körhintát, rögtön kiment a fejéből a lovagi eszmény, és fel akart az instrumentumra ülni. Ami egyébként egy fából ácsolt olyasféle alkotmány vala, amit akár a középkorban is elkészíthetett egy ügyeskezű mester. Gondoltam is, hogy ugyan jól elrejtették a villanymotort, de azért mindenképp illúzióromboló lesz a dolog. Mint az a következőkből kiviláglik nemcsak naiv vagyok, de üzleti érzékem sincs. Mi történt ugyanis? Szöszmösz befizette a viteldíjat (rögtön három kört, mert úgy olcsóbb), a mutatványos pedig (korhű ruhában, szigorúan) sátáni mosollyal odasétál a kedves papához (ez voltam én az adott szereposztásban), hogy nem segítenék-e tekerni? Ekkor kezdett derengeni, hogy a berendezés tengelyénél elhelyezett két hajtókar funkcióval bír. (A 'segíteni' ige használata egyébként sanda csúsztatás volt: a másik hajtókart egy másik apuka tekerte.) Szó sem volt tehát semmiféle anakronisztikus villanymotorról! Hanem az üzleti modell, az egy gyöngyszem: csemete felül, papa körbe-körbe forgatja vele a hintát, és a mama ezért fizet. Ügyes! Az első kört letekertük, a hinta gazdája megköszönte a közreműködésünket. Jól is esett a mozgás, és hát fölgerjedt szittya vérem, mondtam, hogy tekerek még egyet. Na, ekkor jelent meg egy népesebb óvodai csoport. Nem elég, hogy nehezek voltak, de a hinta gazdája (ürdüng álljon a bocskorába!) által felheccel kölkök még azt ordítozták, hogy 'schneller! schneller!' Ezért aztán Vackor harmadik pörgéséhez két egyetemista asszisztált, akik talán csak forral bort inni tértek be a bódék közé, de lesből lecsapott rájuk a hintás rém.

Ezután áthúzódtunk a kovácsműhely elé. A kovácsmester egy szöget készített, de nem ám akármilyen szöget, hanem egy szerencseszöget, ötszög alakú fejjel. Hogy ez pontosan mire jó, és hol használták, azt sajnos nem értettem meg, és még a wikipedia sem segített. Ezután egy hóhért láttunk, aki szerencsére nem gyakorolta mesterségét, találkoztunk az alabárdos városőrrel, aki este nyolc órakor leveszi övéről a tülköt, és hosszan tutul véle, jelezve, hogy a vásárnak vége, és lesz szíves mindenki hazamenni, vagy máshová, de innen el. Ezt mi nem vártuk meg, korábban hazamentünk, de előtte még Vackor legyőzött egy sárkányt (három labda segedelmével), és ezért két (2) db kincset kapott. A kötélverő mestert is láttuk munka közben, állítólag meg is lehetett volna vásárolni a produktumot. Ezzel a lehetőséggel nem éltünk, de a pék mesterművei közül szert tettünk egy kenyérre és egy rosinenbrötchen-re.

 És volt persze zsonglőr is, akinek cirkuszban fellépő kollégáival ellentétben nemcsak a labdák, buzogányok meg miegyebek levegőben tartásával kell törődnie, de a közönség figyelmének felkeltésével és megtartásával is. Cirkusszal ellentétben egy vásárban el lehet menni forralt bort inni, kovácsmestert nézni, sárkányt dobálni et cetera. Mutatványosunk remekül oldotta meg a feladatát, dolgoztatta, tapsoltatta, fütyültette a közönségét.

Ezek után ettük a hamburger középkori megfelelőjéből (Szöszmösz hozta, de nem értette meg a dolog nevét, v.ö. Ein mal ilyet, bitte.), ez nem volt más, mint barna buciba töltött apróra vágott sült hús, rajta káposzta és tejföl. Bár ebből a leírásból nem nyilvánvaló, de nagyon különbözik a gyrostól és a dönertől. Ebből az étekből Bendus is bámulatos sokat lakmározott, igaz, csak azután, hogy álnok szülei kijelentették, hogy egy valamirevaló lovag ültő helyében több fontnyit képes volt ebből elkölteni. Az ízes falatokat aztán forralt borral és forró almalével öblítettük le. Ezeket szintén korhű, mázatlan agyagpoharakban kaptuk, melyeket a betéti díj feláldozásával haza is hozhattunk.

 Még egyszer körbejártunk, átmelegítettük elgémberedett kezünket egyik tűzhelynél, aztán hazaindultunk. 

Kovácsműhely	Városi őr
Rosinenbrötchen	Tűzközelben
Bepörögtünk