mundzug

Nagypapiék eltöltöttek velünk néhány napot Bonnban. Az első nap kriminálisra sikeredett, szó szerint, így aztán Bonn belvárosa mellett megismerkedtünk a helyi rendőrséggel is. Másnap bementünk Kölnbe, hogy még a hétvégi roham előtt megnézhessük a Dómot. A katedrálisból kilépve épp elcsíptük a "csoki expresszt". Ami egyenesen a csokoládé múzeumhoz vitt minket a történelmi óvároson át .

A csokimúzeum előtt Bendegúz megéhezett, így egy frikadellát vettem neki gyors segélynek. Ez később ebédnek lépett elő, mivel a csokimúzeumban töménytelen sokat lehetett kóstolgatni. A múzeum cukrászdájában pedig csodálatos tortaköltemények vártak a megfáradt turistákra, amit mi sem hagyhattunk ki.

Várakozásaimon felüli volt a múzeum, így több mint három órát töltöttünk el ott, átvészelve a kinti heves esőzést. Volt bent egy igazi gyártósor is, amin a belépő mellé adott kis csokikat gyártották le a szemünk előtt meg egy csokibolt sok-sok különlegességgel. szerencsésen elkaptunk egy visszafelé induló kisvonatot és az esőre való tekintettel befejezettnek nyilvánítottuk a kölni városnézést. Este szegény Laci órákon át hallgathatta a csokis élménybeszámolókat, mert mindenkinek volt valami mesélni valója.

Szombatra egy laza napot terveztünk a nagy vasárnapi kirándulás elé, így a program a következő lett: futóverseny Vilichben és Doppelkirche látogatás (ez kötelező program a hozzánk látogatóknak :) ).

Vasárnap pedig elautókáztunk a Rajna völgy legszebb részére. Lementünk a Loreley sziklához és felmentünk a Rheinfels várhoz, ott elbóklásztunk néhány órát a védművek között és bár a Bordák nagyon keresték, nem találtuk meg a várbörtönt. Megjegyzem szerencsére mivel engem akartak odazárni.

, ,

 Azért egy kalodát találtunk, ami mindenkinek igen jól állt, de rettentő kényelmetlen volt. Ebben a várban egyébként érdemes elmenni a mellékhelyiségbe is, mert nagyon különleges. Aztán pedig a különböző nemű családtagok osszák meg egymással tapasztalataikat. Többet nem árulok el, tessék elmenni és megnézni!

 Aztán komppal átmentünk a tulsó partra és elsétáltunk a Lorelay szoborhoz és közben jól laktun finom feketeszederrel.

Elautókáztunk egy csomó vár mellett (Macskavár, Egérvár stb.) és egy kellemes étteremben rajnai specialitásokat kóstolgatunk (kivéve a kis konzervatívot, aki maradt a bolognai spagettinél). A képen látható csatabárdot a várban szerezte a kis vadóc és azóta sokat harcol vele, már ki is csorbult az éle, úgyhogy elő kell vennem fegyverkovács vénámat és egy rövid békés időszakban kiköszörülnöm a csorbát.

Sajnos másnap kora hajnalban a nagyszülők elhagyták Bonnt, a Vackorka sérelmezte is, hogy nem ébresztették fel búcsúzni. Nem sokat pihenhettünk, jött a melegváltás :), de ezt majd egy következő bejegyzésben. (csak, hogy csigázzam a Györgyiéket)

Véget ért ez a hosszú nyár is. Lebarnulva és nagyot nőve visszatértünk Bonnba. (a második megállapítás csak a legkisebbre vonatkozik) Nagypapiékkal jöttünk, végigautózva mind az 1100km-t, amit nagypapinak és Bendusnak hála sikerül világbajnoki gyorsasággal megtenni, a német útjavítások ellenére is. A lakás is jól bírta távollétünket, nem ázott be (jobban), a szennyvíz sem öntött el minket és Bendus szobája eddig soha nem látott rendben volt Lacinak hála.

Régi restanciát törlesztek. Befejezem Berlint. A hajókirándulás után kaptunk egy nagyszerű vacsorát a szállodában. A menű karamellizált körtés saláta, valami halköltemény és fagylat eperrel volt, és most is gondoltak az aprónépre, amelyik talán nem rajong a pácolt halért, ők bolognai spagettit kaptak. Mondanom sem kell desszertből nem kellett másik. :) A vacsoránál most a változatosság kedvéért japán ismerősőkkel ültünk egy asztalnál. Illetve  a férfiak most ismerkedtek meg, mi Fumikával ismertük egymást régebbről. Ami nagyon furcsa volt, hogy az úriember miután megköszönte nekem, hogy egyszer segítettem a feleségének, utána még Lackónak is megköszönte kétszer, hogy a felesége segített a feleségének. Nagyon jól elbeszélgettünk velük, ez annak is köszönhető, hogy Bendus kiment a szálloda kertjébe játszani a többi gyerekkel. Mikor megérkezett a fagylalt kimentem érte és a következő kép fogadott: a gyerekek nekiálltak lebontani a szálloda díszkútját és a fiam lelkesen résztvett ebben.

A másik kép kicsit később készült, Bendus a román kislánynak és anyukájának meséli el Misi mókus történetét. Másnap reggeli után visszamentünk az állatkertbe, bár mi a Természettudományi Múzeumot terveztük be, de Bendusnak nagyon állatkert mehetnékje volt. Főleg a játszótér miatt, a berlini állatkert játszóterére legalább egy-másfél órát kell számítani, ha odamegy az ember, különben számíthat rá, hogy vissza kell menni később a gyerek miatt. A repülőtéren már annyira fáradt volt, hogy beszállás előtt elaludt.

Rakok fel képeket a Bordákról, ahogy reggelente munkába indulnak. Elsőként a kisebbik szokott a munkahelyére elmenni, amihez szükséges munkavédelmi felszerelést néha már itthon magára ölti:

Bizony bizony veszélyes munkahely az óvóda, kell a védősisak, a kard és a nyakvédő is. Az igazi aprópója a beöltözésnek, az előző napi óvónő búcsúztató volt. Néhány gyerek előadott egy sárkányos lovagos mesét, Bendus pedig megbűvőlve nézte és kijelentette, hogy ő is akar szerepelni. Meg is beszéltük, hogy másnap megmondom Frau Katz-nak, hogy legközelebb Bendus is lovag akar lenni. Kisfiam azonban annyira beleélte magát, hogy azt gondolta másnap már lesz is próba. Ez volt az első alkalom, hogy sírni láttam az óvódában. Megszakadt a szívem. :( 

Itt pedig Lackó látható, az új szerzemény biciklin az egyetem felé kerekezve.

Az alábbiakban pontosítjuk a sárgafedelű definicióját. Ma további információkat kaptunk a rovarról:

• nagyon sok lábon ment
• nem volt keze, nem azzal csípett
• a feje fekete volt
• a háta egy csíkos sárga, meg pöttyös volt

Ezek alapján poszméhként, alias dongóként azonosítottuk be a tettest. Majd a wikipedián megkerestük a képét és Bendus felismerte a támadóját. Ezzel a nyomozást megszüntettük ismeretlen tettes ellen és feljelentést tettünk az ügyészségen. Az áldozat a helyzethez képest jól van és repetázott az óvódai ebédből. Ami nagyon finom volt ma: tárkonyos mustárszószos lazac, rizzsel és színes salátával, deszertként pudinggal. Én is szívesen lennék ilyenkor óvódás.

Tegnap Bendust megcsípte az óvódában egy darázs, illetve a fiam interpretállásában, egy sárgafedelű. Mivel csak egy 16 kilós emberről van szó, a bekerült méregtől jó nagyra dagadt a lába, ezért a kalcium pezsgőtabletta mellett kapott népi gyógymódokon alapuló lábfürdőt. Amibe ecetet és kamilla kivonatot tettem. A háztartásunkban előforduló két ecet közül, inkább nem a zöldfűszereset választottam, hanem a másikat, ami történetesen balzsamecet. Ezért elég törvénytelen színe lett a lábáztatónak, de ennek ellenére, vagy pont ezért Bendus nagy kedvvel áztatta a lábát benne órákig. Csak ha szükséges volt (hiányzott egy Pmobil-os katona) sántikált el látványosan a lavórtól. Reggelre már elfelejthette, hogy ő tulajdonképpen beteg, mert vidáman csattogott a nappaliba felkelés után. Az óvóda kertjében pedig támadást vezérelt egy sárga lapáttal. A támadás szó egyébként közkincs lett az óvódában, már több gyerektől hallottam vissza. Ezzel biztos nem lesznek elveszettek Magyrországon a német gyerekek :).

Szombaton végre felhasználtunk egy ingyenes belépőt azok közül, amiket még januárban, ideköltözésünk apropóján kaptunk Bonn városától: elmentünk a Deutsches Museumba. A müncheni múzeumot már láttuk, és valami hasonlóra számítottunk: repülők, hajók, autók, hidak, erőművek, tengeralattjárók és egyéb berendezések modelljei  (vagy eredetijei) sokezer négyzetméteren. Szóval csupa olyasmi, ami egy négyesztendős Vackoritásnak tetszhet.

Mondom, ezt vártuk, de a bonni múzeum egy kis csalódást okozott. Először is sokkal kisebb, nagyjából másfél óra alatt bejártuk az egészet. Igaz, hogy mi, szülők tovább is maradtunk volna, de a kölök a vége felé játszótér gyanánt óhajtá hasznosítani a terepet, ami erre teljesen alkalmatlannak tűnt, merthogy -és itt végre fény derül a múzeum rendeltetésére- a szóbanforgó terep mindeféle tudományos istrumentumokban bővelkedett vala. Műholdak, részecskegyorsítók modelljei, számítógépek, mindenféle forgó-, ketyegő- és pityegő alkalmatosságok voltak ott. Egy helyen jatszani is lehetett egy csomó mágnessel meg vasreszelékkel és -golyóval, az tetszett is a Bendusnak. Volt még egy hely, ahol egy félbevágott autó volt látható, felfújt légzsákokkal, a törésteszteknél használatos próbababával: ez szintén lekötötte pár percre. Ezen kívül csak egy dolog maradt emlékezetes: a Fraunhofer intézetben kifejlesztett MPEG tömörítési eljárás szemléltetéséhez a Jégkorszak c. rajzfilm egy részletét mutatták be. Az is tetszett Bendusnak. Mármint a filmrészlet.

Egy tíz-tizenkét éves gyerek nagyon jól szórakozott volna (legalábbis szerintem), de Bendusnak ez még egy kicsit korai volt. Mi Szöszmösszel jól elvoltunk: volt pl. egy modell, ami a mágneses lebegtetésű vonatok működését szemléltette, egy másik modellel pedig követ lehetett porlasztani. Sajnos azonban nem maradhattunk tovább, mert féltünk, hogy a kisebbik teljesen leamortizálja a környéket. Ezért nem láthattuk von Klitzing laboratóriumi jegyzőkönyvét sem, a később Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés napján készült feljegyzésekkel. Na, majd legközelebb. Ha elég nagy lesz a Bendus. [A kép a múzeum előtt készült, a háttérben a Transrapid vonat modellje látszik.]

Ma reggel kissé elkéstünk a reggeliről, Lackó azt mondta, le vagytok sajnálva én már eszek. Erre Bendus odaszaladt: " Én nem vagyok lesajtolva".

Néha napján erre jár a fagyisautó, amiből igazi olasz fagyit lehet venni. A gyerekek már messziről meghallják, hogy jön. Szerintem ezt a bélyeget egész hátralévő életükben viselni fogják, a Für Elise-re mindig összefut a nyál a szájukban majd. Bendus is egyedül szokott fagyit venni magának, ma csak azért mentem le vele, hogy lefényképezzem, de mire odaértem, már megszerezte az eper fagyiját.

 A képen még Emir és Selma van az óvódából. A hölgy, aki egyik gyereknek sem az anyukája, véletlenül keveredt oda, általában csak gyerekek a vásárlók. Pont most hogy írtam, csöngettek, a fent említett két gyerköc érkezett, hogy engedjem ki Bendust játszani.

Másnap emeletesbusszal vittek minket a Bellevue kastélyhoz, ami az elnöki rezidencia Németországban. A kastély parkjában volt a fogadás egy hatalmas gyerek fiestával összekötve. Ahol az elöző napi ugrálóvár mellett egy hatalmas gumi kigyó és foldgömb labda is megjelent, amivel a gyerekek a tömegben gurigáztak.

A piros  gyerekpörgető alá remekül el lehetett rejtőzni. Egyszer Bendus és Laci  bújocskáztak és bizony ha nem mozdul meg alatta Bendus, Lackó komolyan megrémült volna , hová tünt a gyerek. Másodjára, pedig beszélgettünk és mellettünk volt lefelé fordítva, amikoris egyszercsak odajött Bendus és elkezdte a földön tologatni, mire kimászott alóla egy kislány sírva. Annyira meglepődtem, mert legalább 10 perce beszélgettünk már és közben semmi jele nem volt, hogy ott egy gyerek lapul. A fogadás után hajó túra következett, ebédet is a hajón kaptunk. Mi az utolsó hajóra kerültünk, ami félig telt meg, ráadásul Bendus egyedül volt gyerek. Így aztán mindenféle édességet kapott pluszba és még a kapitányhoz is bemehetett. Két fontos dolgot látott érdemesnek kiemelni, az egyik, hogy a kapitány is eszik vezetés közben, a másik, hogy van messzelátója.

 folyt. köv.

Hétfő hajnalban elrepültünk Berlinbe, a nagy Humboldt családi talákozóra. Voltak fenntartásaink ezzel kapcsolatban, de végül nagyon jól éreztük magunkat és Berlin is meglepően kellemes arcát mutatta. Most találtunk olyan városrészeket, amik tetszettek. Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy eddig én tévedtem és mégis van egy egységes koncepciója a főépítésznek, csak nagy a város és idő kell, hogy kibontakoztassa.

A hétfői közös program előtt elmentünk az állatkertbe, láttuk Knutot is (bár fogalmam sincs melyik volt a 4 egyformán nagy és lusta jegesmaci közül). Voltak kisoroszlánok, kispárducok (csak kamerán keresztül lehetett őket figyelni, mert még nagyon picik). Ebédre Lackó evett curry wurst-ot, engem most nem vitt rá a lélek, pedig általában szeretek helyi specialitásokat enni, inkább maradtam a halnál, Bendus pedig a tésztánál. Aztán sajnos kiderült, hogy nem árulnak rendes kávét az állatkertben, így Lackó fejfájásra hivatkozva lelépett. Mi még megetettünk néhány kisállatot, Bendus takarékosságra nevelte a kecskéket, megmutatott nekik minden egyes földre hullott ennivalót. Volt egy kivételesen okos és ebből kifolyólag kövér kecske, amelyik nem a gyerekek körül ugrált ennivalóért, hanem odaállt az automat közelébe, mivel a marokba felfogás mindig hagyott maga után kivetni valókat, azaz volt elég földre hullott darab, azokat eszegette.

 Délután mi Bendussal a gyerekprogramra mentünk, ahol elöször volt egy két ismerkedő játék, aztán mindenki szétszóródott az érdekes játékokat kipróbálni. Volt saját ugrálóváruk is. Bendusnak ez a hordó tetszett nagyon, meg készített egy napellenzőt is magának, teljesen egyedül. Találkoztunk magyarokkal is. Érdekes volt, hogy nem igen tudott mit kezdeni Bendus azzal, hogy megértik. A vele egykorú magyar kisfiúval elöször nem akart magyarul beszélni,  úgy kommunikált vele, ahogy a  külföldi gyerekekkel.

A vacsora nagyon elegáns és lassú volt, ami egy teremnyi gyerekkel  elégé nagy kiszúrás. Szerencsére gondoltak rá, hogy a gyerekek nem igazán rajonganak a kínai konyháért (kivéve a kínai gyerekeket), ezért ők kaptak külön gyerekmenűt, rántott halrudacskákkal. Mi egy sarokasztalnál ültünk egy országszomszéddal. Bendus és Alissa remekül megértették magukat, nem is bírtuk kiszedni őket az asztal alól, de legalább ők nem asztalkendővel csatáztak, mint a szomszéd asztal gyerekei.

Az óvódában a rubeola és a skarlát mellett megjelent a fejtetű, ezért aztán hajat mostunk este. Lackó benézett és megkérdezte, hogy találtam-e a Bendus hajában élősködőt. Mielőtt válaszolhattam volna. kicsi fiam megjegyezte, hogy azt hallottuk volna ha egy tetű fulladozik a vízben. 

Ma igazi szülinapi reggelit kaptam a fiúktól. Bendus kezdetben nagyon lelkesen segített apjának, aztán hírvivőnek állt és rohangált az ágy és az asztal között jelentve, hogy nagy meglepetés készül, de én nem tudhatom mi és nem is láthatom, azt sem, hogy gyümölcs is lesz. Reggeli után eltűntek és megjelentek egy csokor virággal, egy hatalmas koffer Mozart golyóval, meg egy csodaszép polóval. Sajnos Orsiék betegség miatt lemondták a mai Sárkányorom mászását. Ezért a továbbiakban olyan tettyedős napot terveztünk, de mivel az időjárásjelentés  ellenére az ég nem volt hajlandó beborulni és  a nap sem akart holmi esőfelhők mögé bújni, mégiscsak elmentünk Vilichbe lovakat nézni meg mezőn csigákat keresni. Végül igazi futóversenyt rendeztünk, aminek végén én örök harmadiként, csak gartulálhattam az első és második helyezetteknek.