mundzug

Az idén augusztustól nagy átalakítások voltak a német óvóda szerkezetben. A mi óvódánk is sok mindenben megváltozott. Már nincsenek nagyok (iskolás napközis gyerekek 12 évés korig) és kicsik (6 hónapostól 2 évesig), csak szigorúan a 2-6 éves korosztály látogatja az intézményt. Ők viszont életkorilag vegyes csoportokban. Ezzel együtt a napirend is átalakult: a kis projekteket most már a saját csoportban csinálják és minden csoportban ugyanazt. A szabad játék idejére kerültek a hetente változó, egyes óvónőkhöz köthető ajánlatok. Morgenkreis már csak hetente egyszer van és most már tényleg reggel. Ott kerülnek kihirdetésre a heti projekt témák, a szabad játék ajánlatok, az aktuális születésnapok és egyéb információk. A reggeli mellett mostantól az uzsonna is közösen és szabadon van, csak az ebéd maradt a csoportban.

Lássuk csak, hogy is néz ki egy 4 éves magyar kisfiú német óvódai napirendje a gyakorlatban.

 A csütörtök  "laza" nap, akkor egész nap szabad játék van. Az igazat megvallva a múlt hét óta ilyen sűrű Bendus programja, mert akkor kezdődőtt el a Sprachförderung. Az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy amióta bejöttek a foglakozások, szívesebben jár óvódába. Szerintem szüksége van arra, hogy egy felnőtt irányítsa, vezesse a játékot, mert így jobban be tud kapcsolódni ő is. Ezáltal felszabadultabb és talán a német is jobban ragad rá. Kb. két hete volt, hogy beszélgettünk az óvónővel és mindketten úgy láttuk, hogy Bendus mostanában, a tavaszi önmagával ellentétben elég rosszul érzi magát az óvódában. Az óvónő, azon is csodálkozott, hogy itthon Bendus néha mond német szavakat, mert az óvódában a "ja"- és a "nein"-n kivül semmit sem mondott addig. Ez most változni látszik, mindketten bizakodunk. Már kérte a "grüne Schaufel"-t az óvónőtől, énekli a "Guten Morgen" című dalt, stb. Igaz reggelente még kijelenti, hogy nem akar óvódába menni, de amikor megyek érte délután nem mindig akar hazajönni, pénteken meg azon szomorkodik, hogy nincs hétvégén óvóda.

Egy szép hosszú őszi hétvégén, ha az ember nem akar messzire menni, igazából csak tettyedne, mit is lehetne mást csinálni mint termény- és levélgyűjtő sétákat tenni a környéken. Most  új, eleddig általunk soha nem járt, irányban indultunk el, a Rajna árterén Köln felé.

 Hát egyszer csak találkoztunk egy birkanyájjal. Bendus alapos sértésként elszavalta nekik a "Birka iskola"-'t, olyan sikerrel, hogy némelyik békésen fekve kérödző patás még fel is állt. De mire felálltak, már el is feljtették, hogy őket tulajdonképpen az előbb leostobázták és ezért akartak elégtételt venni.

Ma is voltunk termény gyűjtő sétán, találtunk egy száraz bogáncsot is. Felemeltem  és mutattam  Bendusnak, erre odaszaladt egy német kislány, hogy "Was ist das?". Hát ezzel megfogott. Mivel eddig bogáncsot csak egy nyelven ismertem, most gyorsan pótolom a hiányt.

angol: thistle

német: Distel (s)

francia: le chardon

Nos, hát hazaérkeztem a horvátországi konferenciáról. Érdekes volt, rögtön az első naptól kezdve. Érkezéskor a hotel recepciósa ragaszkodott azon meglátásához, miszerint nekem nincs szobafoglalásom. Miután sikerült őt meggyőzni álláspontjának tarthatatlan voltáról, végülis bevonulhattam egy szobába, melyről kiderült, hogy tengerre néző erkéllyel bír, s ennek megfelelő az ára is (emiatt meg az itteni titkárnők szívták a fogukat utóbb). Érdekesek voltak az előadások, a résztvevők nemkülönben. Találkoztam például Jorge Hirsch-el, a h-index megalkotójával. Előadást is tartott, mellyel ...khhmm... mérsékelt sikert aratott.

A legjobb persze az volt, hogy Hvar szigetén még javában tartott az utószezon, kellemes, 20-25 ℃-os levegőhőmérséklet mellett a tenger, ha pancsolásra nem is, de úszásra alkalmas volt. Ezt a szervezők is figyelembe vették, a program szerint 12³⁰ és 17⁰⁰ között nem volt előadás (bár 16 ⁰⁰-tól elvileg poszter szekció volt műsoron). Lehetett nagyot úszni a tengerben, és utána egy jót ebédelni tengeri herkentyűkből a közeli kisvendéglőben, majd ártatlan pofával (tyűha, hát nem kiment a fejemből!) megjelenni a poszter szekció utolsó perceiben, hogy magunkhoz vegyünk némi kávét.

A tengernek (és két fizikusnak) köszönhető egyébként, hogy bővült az angol szókincsem. Tudvalevő, hogy a hotel előtti partszakasz úszásra tökéletesen alkalmas vala, de vannak emberek, akik semmit sem csinálnak egyszerűen. Volt ez a saját magáról elnevezett, Gleb keresztnevű fizikus, aki kitalálta, hogy a közeli biztosról mondjunk le a távolban fekvő, ámde bizonytalan kedvéért, magyarul menjünk odébb, mert hátha jó lesz. És elindultunk, hármasban, Gleb, Michele (minő meglepetés: szintén fizikus) meg én, a töröklözőt a derekunkra, tekintetünket pedig a horizontra függesztve. Megkerültünk egy földnyelvet (vagy félszigetet), a part mentén haladva, és mikor már egész közel lehettünk az üveghegyhez, Gleb végre megfelelőnek ítélte a viszonyokat. Levetettük pólónkat, papucsunkat, én pedig szemügyre vettem a környéket. Érdekes, sziklás partszakasz volt. Gleb közben mondja, hogy itt szíörcsinek vannak. Nem baj, nem kérek, én úszni jöttem. Készülök belemenni a vízbe, mikor Gleb kérdezi, hogy mit csinálok. Mondok, megyek, bele a vízbe, ni. De hogy ne menjek. Már mér' ne mennék, testvérem az Úrban, mikor azért gyövénk ide (bár nem kellett vón' ennyit gyönni), hogy a tengert ennen testünkkel illessük. De hogy itt szíörcsinek vannak. Hogy tetszik mondani? si:ə:t∫ɪn. Rendben. És mik azok? Hát az olyasmi, hogy ha rálépek, akkor a konferenciából hátralevő időt a fent nevezett entitás tüskéinek a lábamból való eltávolításával fogom tölteni. Ekkor kezdett derengeni, hogy itt tengeri sünökről van szó. (A szóbanforgók egyébként nem túl látványosak, fekete pacának tűnnek a tengerfenéken.) Ezt követően gyorstalpaló felvilágosításon vettem részt, melynek lényege: befelé egyből ugrunk, nem belegázolunk, kifelé meg... hát vigyázunk. Vigyáztunk. A sünökkel végülis nem gyűlt meg a bajunk, csak a menetrendszerinti katamarán keltette hullámok sodorták majdnem el a cuccainkat. Visszafelé nem bírtam megállni, hogy ne vizsgáljam meg a hotel előtti részt frissen szerzett tudásom birtokában. Nem láttam egy sea urchin-t sem. És a katamarán is másfelé megy.

Később Gleb szép gyűjteményt szedett össze elpusztult tengeri sünök belső, meszes vázaiból.

Tegnap Bendussal nagyon készültünk Lackó születésnapjára, egy igazi különleges tortát akartunk sütni. Mindenki tett hozzá valamit, én mogyorós tortalapra és mascarponés krémre gondoltam, Bendus marcipánt és vaniliás cukrot javasolt, az Edekában meg elfogyott a sima liszt, így egészséges teljeskiörlésű lisztből sütöttük. A végeredmény egy kicsit furcsa és tömény, de alapjában véve finom torta lett, mivel az itthon talált kandírozott gyümölcsöt is belekevertük a krémbe. Bendus igazi érzékkel díszítette csodaszépre a gyertyákkal.

Lackó nem volt irigy,megengedte, hogy Bendus segítsen neki a gyertyák elfújásában.

 Lackó szerencsésen hazaérkezett  a majdenem nyárból a majdnem télbe. Mi Bendussal azért nem csak tétlenkedtünk az elmúlt hét alatt. A kisebbik átesett egy enyhe gyomorrontáson (halvány és rosszindulatú gyanúm Emír születésnapi tortáját teszi felelőssé), így a szombatra tervezett programot elhalasztottuk. Vasárnap viszont bevetettük magunkat a 2. bonni vásárlóünnep forgatagába. Elsőként a bobos csúszdát teszteltük hosszasan.

Aztán megkerestük a hercegnőnapos sátrat, mert azt írták az újságban, hogy hercegeket és lovagokat is várnak. Sajnos ezt, csak az esélyegyenlőség és a tolerancia végett írták ki, mert valójában nagyon nagyon rózsaszín és lányos volt a rendezvény. Így onnan gyorsan tovább álltunk egy ugrálóvárhoz, majd a körhintához:

A körhinta meglepő módon olcsóbb itt, mint otthon a bucsúban. Ráadásul van diszkont kedvezmény is, minnél többet megy a gyerek, vagy több a gyerek, annál olcsóbb a menet. A hintázás és ugrálás után vettünk egy kardot, majd leültünk fagyizni. Igaz nem az a kimondott strandszezon volt, de olyan szépen sütött a nap és a fagyi után a biztonság kedvéért egy forró csokit is megittunk. Majd elmerengtünk a nyár (és a fagyi) mulandóságán:

Aztán jött a nagy attrakció, Bendus kipróbálta a gumiköteles trambulint. Oda persze hosszú sort kellett kiállnunk és most a gyerekesek számára nagyon ismerős szituáció következik: kiálljuk a fél órás sort, befizetem a belépőt, ott állunk cipőt levéve a trambulinon, még egy perc és B. következik, amikor megszólal: kakilnom kell. Sok lehetőség átfutott a fejemen, tekintve, hogy előtte nap még gyomorrrontása volt. Aztán abban maradtunk, hogy megpróbálja visszatartani. Nem csigázok senkit, a végeredmény egy öt perces  jó ugrálás, aztán rohanás a első WC-be és minden a legnagyobb rendben.

A képsorozaton pedig a felkészülés a várakozás és a kilövés látható. B. nagyon ügyes volt, a fiatalember meg is dicsérte.

Bendegúzunk kivette a betegszabiját, mivel már igen csak elege volt az óvódába járásból. Kedden ezért itthon maradt. Ha már itthon volt csináltunk egy igazán finom reggelit. Meglepetés croissant sütötünk, azért meglepetés, mert mindegyiket mással töltöttük meg. Aztán odahúzta széket a sütő elé és végig vigyázta őket. Nagyon finomak lettek.

Persze szerdára felfüggesztette a betegszabit, mivel a zeneiskola az szent és abból nem akart kimaradni. Aztán csütörtökön, balga fejjel elvittem a gyereknevelési intézménybe. Délben telefonáltak is az oviból, hogy lázas a a gyermek, menjek érte amint tudok. Este a tisztesség kedvéért produkált egy kis lázat, de pénteken végig teljesen normális testhőmérsékleten maradt és szombaton meg már azért hisztizet, hogy hadd menjen ki a Selmáékhoz játszani. A betegszabi alatt szép rendet csináltunk Bendus szobájában, Bendus fel is mosott, igaz a technikája elég akrobatikus, de az eredmény szép lett. Csináltunk két pajzsot is a csatákhoz. Ime a fővezér és hatalmas serege:  Éjszakai szöszenet: Bendusunk éjszaka nagyon nyugtalanul forgolódik, megkérdeztem hát tőle nem kell-e pisilni. Mire a kis menedzser jelölt a következőt válaszolta: "Dehogynem, éreztem, hogy valamit nagyon ki kellene engednem és meg is valósíthatom, csak ki kell mennem a WC-re!" és mindezt lelkes optitimsta hangvételben képzeljétek el.

Artu még egy hetet maradhat, így döntött az ő gazdája a maga bölcsességében. Merthogy a fal megméretett, és nedvesnek találtatott. Nomármost, ez eléggé furcsa. Ugyanis ez a kis piszok mindent kiszárított a konyhában, a cickafarkat, a retket, még jó, hogy a sörömet meg nem itta. De a fal, az nedves maradt. Aha. Szerintem meg Artut otthon sem szeretik, mert büdös és zajos és meleg, ezért kell maradnia. Mindenesetre elhatároztuk, hogy rendeltetésének mefelelően mi is üzenetet helyezünk el Artu memóriájában. A képeken jól látszik, amint Leila hercegnő épp egy csokor összeaszott retket küld Artu jó édes anyukájának.

Már bizonyára mindenki kiváncsian várja mi is történt még Györgyiékkel Bonnban, talán ő maguk leginkább. Hát legyen, folytatom. Szombatra lazulós programot szerveztünk, de aztán kemény zsírégetés lett belőle. Ugyanis kinéztük, hogy légváras vidámpark költözött időszakosan a "közelbe". Nekivágtunk gyalog, de eltévedtünk, így aztán több mint egyórás gyaloglás után értünk oda, majd a gyerekek ugráltak, aztán fociztunk egy nagyot és hazasétáltunk.

A szombati sport program után, vasárnap  hajóval mentünk Königswinterbe. Folyt. köv.

Igazi  lazulós hétvégénk volt. Szombaton bementünk a belvárosba vásárolni a kisebbiknek cipőt meg néhány egyéb szükséges apróságot, majd megebédeltünk a Nordsee-ben és emésztésjavítóként hazasétáltunk. Vasárnapra virradóra csodálatos napsütésre ébredtünk, úgyhogy reggeli után kimentünk a ház melletti játszótérre  focizni és  cickafarkot szüretelni, amit Lackó olyan szépen le is írt már. A focizás után pedig  szivásgombócot gyúrtunk Bendussal.  Neki elég sajátos a technikája, de a végeredmény igazán isteni lett, még vasárnap mind meg is ettük. (az ebéd, az uzsonna és a vacsora is szilvásgombóc volt). Délután még kiment utcagyerekeskedni a többiekkel. Kemény világ az és Vackorunk gyűjti a tapasztalatokat.

A játszótéren, ahol focizni szoktunk, cickafark nő. Szöszmöszünk pedig mostanában a cickafark növényt leforrázván főzetet szokott készíteni, melyet aztán részben elfogyaszt, részben pedig fürdővízként hasznosít. Vackoritással együtt rákaptunk a hétvégi focizásra, melynek záróakkordjaként a fent nevezett növényből egy jelentősebb mennyiség betakarítása ejtődik meg. Ettől teljesen függetlenül a Bendus egyre jobban focizik. 

Kapuralövés....                                              ...és az azt követő gólöröm.

Most közöltem Vackorral (miután megnéztem a wikipedián), hogy amit mi szedtünk, az közönséges cickafark (Gemeine Schafgarbe). Mire ő:

Neeem. Amit én szedek, az nem közönséges cickafark. Bendus-cickafark.

Egyébként a mai szüret egy részét elültettük egy cserépnyi földbe, melyben korábban Bendus töke volt található, egy másik adagot könnyelműen a konyhában helyeztem el, melyet aztán Artu  ropogósra szárított. Tényleg, látnotok kellene, mit tett ez a dög egy csokor elöl hagyott retekkel...

Hát Bendusunk nem éppen nagy rajztehetség, de megszületett az első olyan rajza, ami felismerhető  és igazi ábrázolási szándékkal jött létre. Azért nyújtok némi szöveges támpontot, azoknak, akik  nem jártasak a magasabb művészetekben. A következő képen egy hal látható, amint a barracuda távozása után végre nyugodtan nekilát vizinövény vacsorájának. A halnak van két szeme is, igaz egyoldalon, de azért ilyen még a valóságban is létezik (ettünk is már ilyet).  Van "uszonyája" alul egy, felül kettő és hátul egy hosszú.

Ráadásnak egy aranyos szöszenet: találtunk egy üres csigahéjat erre Bendus azt mondta, "adjuk oda egy meztelen csigának!". Feltettük a bokrokhoz, másnap láttunk egy szép nagy meztelen csigát, keressük a héjat neki, de azt addigra már elvitte egy másik "hajléktalan".

Másnap a megbeszélt időben meg  is érkezett a falszárító cég képviselője. Egy szerkentyűvel kimérte, hogy tényleg vizes a fal, aztán felkísérte hozzánk R2D2-t, aki mostantól egy-két hétig a konyhánkban lakik és ott csipog, meg zörög és csöpög, meg fújtat és szipog és  (félve jegyzem meg nehogy személyiségi jogaiba gázoljak) büdősít. Pedig ez utóbbit igazán nem vártuk egy szervetlen létformától. Hát feltekertem a radiátort, hátha így elviszik egy hét után és nem kell kettőt együttélnünk vele. A gazdájának pedig igen csak hiányozhatott, mert ma meglátogatta, megsimogatta és megkérdezte mennyi vizet öntöttem ki belőle. Nicht so viel, de lehet, hogy ma több lesz, mert éjszaka elég sokat fütyült és zakatolt őurasága. Mellesleg a család mindkét férfi tagját nagyon izgatja, hogyan lehetne átprogramozni. Alig győzőm hessegetni őket a konyhából, de az is lehet, hogy a végén mégiscsak elrejtünk benne egy üzenetet Obi van-nak.

Most megszakítjuk a beszámolót Györgyiék látogatásáról, hogy tudósítsunk a vízhelyzetről. Ott kezdődőtt, hogy vasárnap testületileg elvonultunk Kláráékhoz egy kis háznézőbe meg sütizőbe (most is nagyon finomakat kaptunk: marcipános-sárgabarackosat és almásat). Jól eltelt a vasárnap délután, beszélgettünk és sétáltunk. Meg persze játszótereztünk is, ahol a gyerekek lógtak. Bendusunk hozta az újabban szokott zsémbes formáját, de ettől eltekintve kellemes hangultban voltunk, nem is sejtve, hogy otthon már gyűlnek az esőfellegek felettünk...

 Az időjárásjelentés a hétvégére esőt jósolt, de ki gondolta volna, hogy ez a lakáson belülre vonatkozik, kint ugyanis semmi csapadék nem volt. A konyhánkban viszont massziv eső várt minket. Megkezdődőtt a rohangálás. Csengettem a fenti lakásban, de semmi mozgás, ellenben erős vízcsobogás hallatszott ki. Telefonáltam az illetékes szerviznek, ott a fiatalember, azt tanácsolta, hogy hívjak rendőrőket, mert neki nincs kulcsa fenti lakáshoz, így aztán semmit nem tud tenni. Aztán megegyeztünk, hogy még egyszer csengetek fent és utána újra felhívom. Felmentem. Csengettem, senki nem nyitott ajtót, gondoltam újítok és becsengettem a szomszédba is. Egy öreg néni nyitott ajtót, aki nagyon megörült nekem, mivel betegsége miatt nem tud kimozdulni a lakásból, így kevesett tud beszélgetni. Az első percekben kiderült a lényeg, hogy a lakás három hónapja üres, de utána még jó fél órát mesélt nekem a néni. Megmutatta az unokái képét, beszélt a sógornőjéről, aki a városházán dolgozik, meg adott tanácsokat is, hogy kérjünk cserelakást, meg személyesen menjek a Vebowaghoz panaszt tenni, stb.. Nagyon aranyos volt, csak hát én már mentem volna intézkedni. Valamiért a szervizes is újított és úgy döntött magában mégis csak eljön. Mikor  kijöttem a nénitől, pont akkora meg is érkezett. Aztán együtt rohangáltunk a ház alagsorában, keresve az elzáró csapot jó fél órán át. Végül nem lett meg, de helyette került lakáskulcs a házmestertől és így bejutva a fenti lakásba elzárhatta a vízet. Majd lefényképezett mindent és elment megjegyezve, hogy holnap jön a falszárító cég és kiszárítják a falunkat.

Szerdán éjszaka megérkeztek Györgyiék. Másnap újabb Bonn bemutató túrát tettünk a vendégekkel. Bendus már rutinosan morgolódott, hogy miért kell mindenkinek megmutani Bonnt. Gyorsan megvolt az alapprogram: Beethoven ház, régi városháza, Münster Platz stb.. A Münster Platz-on azonban minket is meglepetés ért a sok sorba rendezett különbözőre festett Beethoven szobor láttán. (dj Ludwig és társai)

Az alaptúrát kiegészítettük némi üzletlátogatással is, mivel tisztán nőnemű vendégeink voltak. Sajnos ez férfi kisérőnket (Bendus) egy kissé kiakasztotta és csak a Nordsee gyermekmenűjétől csillapodtak le valamelyest a felborzolt kedélyek.

Újításként bevettük a programba Bad Godesberget, mivel Györgyiékkel nem készültünk elmenni  Rainfels-be, és így legalább egy kisebb rajnai várat megtudtunk rögtön mutani. Mikor  a várdomb aljára értünk, a legkisebben kivül senkinek sem volt kedve gyalogosan bevenni az erődítményt tekintve, hogy nehéz zsákmányunkat kézben illetve a hátizsákban cipeltük. Így végül Annával lentmaradtunk hátvédnek és Györgyi rohamozta meg a várat Bendussal.

Másnap ismét szokásos program következett, a kölni látogatás csokivonattal, csokimúzeummal, csokibolttal és csokimúzeumbeli cukrászdával. Mmmm...Édes élet!

.
    

A Dóm látogatást ezútal mi kihagytuk, de a vendégeket azért felküldtük  a katedrális tornyába (fél óra lépcsőmászás), hogy legyen elég időnk az állatkertre. Most voltunk elöször és nagyon tetszett mindkettőnknek. Talán kevesebb féle állat van, mert ami van, abból sokat tartanak együtt. Így eshet meg, hogy egy egész elefántcsorda 3 kis elefánttal békésen legelget  Köln közepén. A kicsik nagyon aranyosak voltak, vízzel fröcskölték egymást, meg az ormányukkal a másik fülét csiklandozták. Zsiráfból is jó sok volt. A játszótér is nagyon bejött, sok másznivaló kötél- és fahíd buja szövedéke alkotja.

A kisebbiknek elkezdődőtt az óvóda és mivel már nem kis kezdő, úgy éreztük megkezdődhet a különórák sora is. Beirattuk hát zeneiskolába. Kapott tanönyvet is és minden órán kapnak házifeladatot. A megoldott házifeladatra  jutamul egy kis cica képet nyomdáz a tanárnő. Én nagyon élvezzem, hogy ilyen nagy fiam van. Ráadásül Bendusnak is tetszik a zeneiskola, nagyon nagy kedvel megy. Az első órán én is bent voltam, bár a tanárnő szerint az nem szokott jól elsülni, de mégis Bendus mindent csinált a többiekkel és szerintem mindent meg is értett, még rajzolni is hajlandó volt, ami az én fiamnál igen nagy szó. A második óráról mikor kérdeztem, azt mondta, hogy "bazi sokat dolgozunk a zeneiskolában" és már másnap is menni akart.