mundzug

A fiúnk méltó nevére. Ma a kinti játék idején be állt az ajtóba és elkiabálta magát németül, hogy minden gyerek jöjjön be, a játékokat a kamrába vigyék. Aztán az óvónők elkezdték kergetni, de nem kapták el. :)

Megkaptuk a Martinszug meghívót, Bendus már nagyon várja, itthon már rendezett is felvonulást St Martin-os dalokat énekelve. A meghívó tanúsága szerint reggel ünnepi reggelit kapnak egy "Riesenweckmann"-nal kiegészítve. A felvonulás és a tűzrakás után pedig az óvódában lesz kakaó, forraltbor és a "Schnörzen". Ami  olyan, mint  a Betlehemezés, St. Martin-os dalok énekléséért édességet és mandarint kapnak a gyerekek. Ezt hagyományosan házról-házra járva csinálják, de az óvódásoknak leegyszerűsítik, mert a kicsiknek épp elég a felvonulás is.

A boglyos, lompos, loncsos és bozontos, híres, neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackó Vackorunk természetesen. Méghozzá mostanában igen nagy kedvvel. Mert nagyon érdekes dolgokat csinálnak. Tegnap például sütiemberkét sütöttek, mazsola szemmel és szájjal. Minden csoportszobában van egy komplett, működő konyha, amit az ebédnél is gyakran használnak. Most a sütiemberkét haza lehetett, sőt kellett hozni. Az óvónéni azt mondta nekik, hogy ne egyék meg, állította Bendusunk miután betömte a sütiemberke lábait a szájába. Lackóval azért arra gondolunk, hogy ez talán nem olyan, mint Misi Mókus tananyaga és a tiltás csak az óvódán belülre vonatkozott.

A múlt héten csütörtökön leküldték Bendust a sárga szobába, mivel egyike volt azoknak, akik még nem készítették el a laternájukat. A sárga csoportos óvónéni úgy megörült a Vackorunknak (amúgy elég ritkán látja), hogy ha már ott volt, az a heti feladatot is megcsináltatta vele, szóval Vackorunk alkotott eleget azon a napon. Tegnapelött megkérdeztem tőle készen van-e már a laternája (mert száradnia is kellett), erre azt válaszolta: "Nem tudom, majd holnap benézek a sárga szobába". :)

A Sprachförderung nagy kedvenc, Bendus egyszerűen imádja. No persze a múlt héten csokit is kaptak. Ma beszélgettem Frau Milderberger-rel, aki azt ecsetelte, hogy Bendus mennyire megváltozott, szemmel láthatóan jól érzi magát az óvódában, németül kommunikál a gyerekekkel és az óvónőkkel. A Sprachförderungon pedig nagyon aktív. Lelkesen mesélt egy kis történetet Bendus kretivitásáról. Állatos bábokkal játszottak, amiknek az egyik oldalán az igazi állatra emlékeztető kép van, a másikon pedig egy stillizált játékállat, amit különböző néven hívnak. Pl: Hase-Hasi, Krokodile-Kroki. Azt kapták feladatul, hogy olyat mondjanak, amihez nincs báb és a Vackor a következőt mondta: Frau Fassbender- Fassi, meg kell valljam nehéz volt fapofával hallgatni, csak itthon tudtam rendesen kiröhögni magam. (kis kiejtési segítség  akinek esetleg kell: ss=sz). Mert ezt az óvónő nagyon kedvesen és örömmel mesélte el.

 Másrészről, mivel igen szerencsés a hálószoba-ablakok fekvése (egyenesen az óvóda kertjére néz), napközben láthatom Vackort a kinti játék közben, és tényleg, láthatóan kölcsönhat a többi gyerekkel, jön-megy, futkározik, csúszdázik, verekszik (no hát igen, ezt lehet jobb lenne nem látni). Elmaradhatttlan kísérője pedig a zöld lapát, ami mindig a kezében van. Ezen a képen látható Vackor és a zöld lapát az óvóda kertjében, a hálóból fényképezve.

A fürdőszobai páraelszívó pár napja bedöglött. Ez viszonylag csekély előrelátással már jó néhány héttel ezelőtt megjósolható volt, mert egyre hosszabban hörgött-morgott, mielőtt elindult volna. Egy kellőképpen elmélyült szemlélő (akit felületesen lustának szokás nevezni) azonban mindig hagy egy esélyt a spontán gyógyulásnak, a gondviselésnek és a világmindeség egyéb rejtett erőinek, hogy áldásos tevékenységüket kifejtsék, amennyiben ők is akarják. Hát nem akarták. Legutóbb a reggeli hörgést nem követte pörgés, csak csend. Az elmélyült szemlélő ekkor arra figyel fel, hogy derék germán barátaink az elszívót rákötötték a fürdőszobai világítás kapcsolójára, vélhetően a háztáji mekkmesterek elrettententésének nemes céljából: természetes fény ugye nem éri a fürdőszobát, a zseblámpás-hokedlinállós trükk pedig mérsékelten vonzó.

Egy kevésbé elmélyült szemlélő ilyenkor eltöpreng, hogy milyen jó is volna tudni a hibának az ő okát. A valódi elmélyült szemlélő azonban már sokkal korábban felfigyelt a burkolat alól kikandikáló jelentős mennyiségű koszra. Ezért is felhőzte gond homlokát, mikor korábban a spontán megjavulás esélyeit latolgatta. És valóban, eltávolítván a burkolatot, nyilvánvalóvá vált számára, hogy az eszköz tisztítására legutóbb Szeszósztrisz fáraó, e néven az első adott utasítást, de parancsát elszabotálták. Komolyan: olyan dolgok kerültek elő az eszköz belsejéből, amilyeneket Indiana Jones szokott lesöpörni a kalapjáról, közvetlenül azelőtt, hogy igazán komoly bajba keveredne egy sötét helyen. Persze nincs az a csapágy, ami hosszútávon bírná ezt. A motor azonban valódi germán motornak bizonyult, mert nem volt hajlandó leégni, bár az erőlködéstől kissé felforrósodott.

Kiszerelés után elmélyült szemlélődőnk körülnéz lakásában, és ráncok gyűrődnek homlokán. "Lát és sejt ... sejtése pogány." Kenőanyag nista. Hacsak az ír vajat, illetve a német varrógépolajat annak nem tekintjük. Szemlélődőnk a barkácsbolt és a lakás között terpeszkedő távolságot tetemesnek, az időjárást alkalmatlannak ítéli, ezért próbát tesz a varrógépolajjal. Mérsékelt eredménnyel. Kezdetben ugyan reménykeltően pörög az alkalmatosság, de fél nap után már akadozik, és újabb egy nap múlva ismét elcsendesül.

Szemlélődőnk és családja lépteit a hétvégi séta után az Obi felé igazítja, ahol is nemi kenőzsirra tesz szert. A mondott anyag immáron negyedik napja tűri a kegyetlen igénybevételt, s a család néha-néha már a drukkolásról is megfeledkezik.

Elővettem a régi kameránkat és találtam rajta jó egy éves képeket, amiken aztán elnosztalgiáztunk egy kicsit. Az Angyal utcai lakás és a Budapesti Állatkert mind kedves emlék. Bendusom meg is kérdezte mikor megyünk vissza oda, hát jó kérdés, biztos, hogy nem mostanában. :(

A hétvégén Lackónak nagyon sok dolga volt, így mi abban segítettünk, hogy ha lehetett megpróbáltunk viszonylag csendben játszani (nem mindig ment), de azért sikerült egy jó kis vasúthálózatot megépíteni. Teljesen beterítve a gyerekszobát és aztán jöttek a harcosok és különbözőképpen bojkotálták a vonatközlekedést és a bányamunkálatokat.

Másrészről csak kirángattuk Lackót a Rheinaue-ba egy kicsit friss levegőt szívni. Amit aztán a Bordák különféleképpen értelmeztek. Bendus, ahogy oxigén került a tüdejébe rögtön farkaséhes lett és csak arra tudott gondolni, hogy mit is hoztunk enni. Leült az első padra és ki turkálta a hátizsákjából a tejszeletet majd jóizűen elfogyasztotta. Eztán méltatta csak figyelemre a csodás napsütést és az őszi fákat.

Lackó pedig, ahogy a nyílt mezőre értünk rögtön el kezdett gombát keresni és lám mit tesz az elszántság, talált is szegfűgombának és pöffetegnek tünő valamiket.

A Karstadtban, meg a Kaufhofban már majdnem egy hónapja fent vannak a karácsonyi díszek, a péknél stollent lehet kapni már 2 hete, a szupermarket tele csoki télapókkal. Szóval nehéz kivédeni, hogy el ne kapjon a karácsonyi hangulat. Tegnap gyenge voltam és hagytam, hogy végleg maga alá gyűrjön, nekiálltunk Bendussal karácsonyi sütiket sütni, csak úgy passzióból. Ami nem szív vagy csillag azt mind Bendus csinálta.

Másrészről tényleg itt az ideje, hogy összeszedjem magam, ha az idén be akarom fejezni a kb 3 éve elkezdett adventi kalendáriumot. Bár hajlok arra, hogy most már esetleg hiányosan is, de kiteszem, hiszen már 17 készen van és "menet közben" is elkészülhet egy-kettő. :) Persze lehet, hogy Lackónak lesz igaza és fantasztikus érettségi ajándék lesz majd Bendusnak a kész adventi kalendárium.

Az enyészet martalékává vált töklámpás emlékére született ez a bejegyzés. Hiába a marcona ábrázat az otthonunktól az ártó szellemeket távol tartó töklámpást nem kimélte a rothadás. Bár megettük volna szegényt, akkor nem a szemétesben végzi. Vagy haR2D2 még itt lenne, akkor valószinűleg hosszú évekig élvezhetnénk a csontszárazra aszalodott zöldség védelmét. Így azonban 3 nap után összetöttyedt és már csak a szárított tökmagok emlékeztetnek rá, meg ez a kép.

Igazi szép őszi napok köszöntöttek ránk, így elmentünk túrázni a hétvégén. Még tavasszal vettem egy könyvet a Rheinsteig túraútvonalról, abból puskáztunk, hogy hová is menjünk. Nem bántuk meg, tényleg nagyszerű volt és ahol a könyv ajánlotta a hátizsákból való ebédelést, mi is ott telepedtünk le enni. Lábunk előtt egy gyönyörű rajnai panorámával, hátunk mögött egy hosszú gyaloglással jól esett volna bármi.

A könyvben ugyan nem emelték ki, hogy ott található, de mi mégis meg találtunk Fonák Tamás kertjét is. Lackóék ezen a képen épp tiszteletüket teszik az ellenkandúrnagy legnagyobb fájánál.

Bendus végig gyalogolta a túrát, így aztán jót is aludt este. Igaz, minket sem kellett sokáig altatni.:)

Tegnap belátogattunk Lackóhoz az egyetemre, megpalacsintáztunk a könyvtárban, aztán átsétáltunk a botanikus kertbe.

Ott éppen dália és modern szobor kiállítás volt A szobrok közül a  márványautók igencsak bejöttek Vackornak, főképp  a kabrio. Azért a dáliákat is megnéztük illendőségből és gyűjtőttünk sok száp érdekes falevelet. Bendus megmutatta, hogy az óvódai kiránduláson mit és hol csináltak anno még tavasszal Aztán hazafelé a Poppelsdorfer Alle-n lefényképeztem a bonniak büszkeségét a városi szabadkönyvtárak egyikét. Ezek a városszerte felállított fémszekrények tele vannak könyvekkel, amik szabadon elvihetőek olvasni, aztán az emberek visszahozzák vagy egy másik könyvet raknak be a helyére. Ebben az a fantasztikus, hogy már évek ótamüködik, pedig nincs se őrség, se kamera, semmi, csak becsületbeli alapon megy.

A saját fülemmel hallottam Bendust egész mondatokban németül beszélni, ragozott is és helyes szórendet használt (a kérdésnél fordítottat). Le vagyok döbbenve. Jó persze csak egyszerű dolgokat mondott és nem is sokat, de akkor is. :)

A hétvégi kirándulásaink alatt gyűjtöttünk néhány gesztenyét, meg makkot és tobozt. A fiúk most ezekkel szereznek egymásnak kellemes meglepetéseket. Az úgy kezdődőtt, hogy ... :) Szóval Bendus kezdte. A cipőmbe tett egy-egy gesztenyét ráadásul a szúrós héjával együtt. Azóta úgy élünk, mint a trópusokon, mielőtt felveszünk egy cipőt vagy papucsot belenézünk, hogy nincs-e benne valami. :) Aztán Lackó visszarakta Bendus cipőjébe a gesztenyéket. Egy ideig így pakolgatták egymás cipőjébe (és mindketten az enyémbe is) a terményeket. Aztán jött az ágyba pakolgatás egyre több gesztenyével és különféle mintázatokba rendezve. Az első két kép egy Lackó által alkotott kigyó és "stilizált" kigyó. :), a harmadik kép Bendus válasza.

Tegnap délután a Sprachförderung-hoz kapcsolodó szülőiértekezleten voltam. Mint elmondták az idén 12  gyerek jár, ez az elöző évekkel összehasonlítva nagyon kicsi létszám. Így igazán kis csoportban tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Bendus a kisebbik csoportban van, öten vannak együtt. Majd egy hosszú előadás következett a helyes nyelvismeret fontoságáról, meg hogy, hogyan tanulják a gyerekek a nyelvet. Végül némi fenyegetés, hogy rendszeres hiányzás esetén komoly pénzbüntetést számlázhat ki a Jugendamt. Ez azért volt vicces, mivel a 12 szülőből összesen 4 jelent meg, valószinűleg pont az a négy, aki fontosnak tartja a nyelvtanulást. Az interaktivitás jegyében ötletelnünk kellett, hogy hogyan fejleszthetjük itthon a gyermek beszédét, az ötletekből készítettek az óvónők egy tablót. Felhívták sokszor a figyelmünket arra, hogy itthon szígorúan csak a saját anyanyelvünkön beszéljünk, majd ők megtanítják németül a gyereket. Nem baj ha lassabban halad, az nem azt jelent, hogy nem okos. stb. Majd eljátszottak velünk egy foglalkozást, én Bendus kedenc bábját, egy krokodilt kaptam és azzal kellett beszélnem. Megnézhettük a többi segédeszközt, játszhattunk számítógépes játékkal. A fiamról csak jót mondtak, hogy egészen megváltozott mióta Sprachförderungra jár. Ott együttmüködő, mindent nagy kedvvel  és jól csinál. Sőt már a foglakozáson kivül is beszél némettül az óvónőkkel, nem csak mutogat, hogy mit szeretne. Meséltek róla kis történeteket is. Az etnikai összetétel a négy gyerekre vonatkozóan: egy marokkói, egy lengyel, egy magyar és egy német (erőteljes sváb akcentussal).

Tegnap volt zeneiskola is, a sárga nyíl mutatja hol ücsörgött éppen a gyermek a párnájával. Mivel épp kispárnát kellett vinni, és azzal csináltak mindenfélét. Persze párnacsatáztak is, persze, hogy az tetszett a legjobban a harcosomnak.

Már éppen kezdtem megnyugodni, hogy minden rendben van az óvódábajárással. Aztán ma reggel eltört  mécses, mivel csütörtökönként nem sietünk annyira, pont 9-re értünk be. Akkor indultak a projektkinderek (az utolsó óvódai évüket taposó gyerekeknek vannak külön programok) kirándulni valahová. Bendusom pedig menni akart velük, de hát ő még csak 4 éves, így hát maradnia kellett, de akkor már nem volt megállás, ha nem mehet kirándulni, akkor haza akar jönni. Végül mégis maradt, de azért ma korábban megyek érte.

Még a múlt hévégén Lackó ötlete alapján kitaláltunk egy nagyon finom és gyors rizses egytálételt. Ez már a második olyan finomság, amit Lackó inspirált, és bevezettük a gyakran készítendők közé. Az első a pesto-s tonhalas tészta. Ez pedig rákos zöldséges rizs névre hallgat. A lényeg a koktélrákot fokhagymás vajon átfutattom,és mellé fűszeres párolt zöldséget és rizst tálalok. Össze is lehetne keverni, de mivel a család kisebbik tagja nem lelkesedik annyira a tenger gyümölcseiért, mint a szülei, ezért külön készítem és sütök hozzá néhány halrudacskát a konzervativ pici kedvéért.

Mi október tizedik napján ünnepeljük Bendegúz nevenapját, mivel ez jó messze van a születésnapjától, karácsonytól és egyéb jeles, ajándékos ünnepektől. Ez a tény pedig igen kedvező Bendegúzunk évi egyenletes ajándékeloszlása tekintetében ( ellentétben szegény karácsonykor született Évákkal és Ádámokkal :) ). Lám mi milyen előre látó, gondos szülők voltunk a név- és születésnap helyes megválasztásával. Vackorunk rég óhajtott sárkányt és egy meglepetés kalózszigetet kapott Playmobilos csatáinak kibővítéséhez.

Lackó már igencsak megelégelte, hogy éjszakánként egy-egy hatalmas puffanás után át kell mennünk Bendus szobájába, visszalapátolni a gyermeket az ágyába. Hiába az odatett sámli, párnák és mackók Bendusnak kevés az ágy sőt még a szőnyeg is az alváshoz, ha csak kicsit puffan és nem vesszük észre, akkor képes a hideg padlón aludni és reggel szipogva ébredni. Ezért aztán Lackó vissza bűvészkedte  a rácsot a kiságyra. A fűrészelésben Bendus is segített és mégis mindenkinek megmaradt minden kéz- és lábujja.

Aztán egy erős felbuzdulással kishercegünkből egy vásott kölköt csináltunk a hajvágó segítségével. Most már csak befelé sírtam. :)

A másik nagy változás Bendusunk oviba járó kedvében történt. Erre legjobb biznyíték az, hogy vsszavonta a szabadkártyáját péntekről. A naptárában ugyanis havonta egy napot átragaszthat óvódáról itthon maradásra. A múlt héten úgy döntött, hogy ez most péntek lesz, de aztán szerdán mégis visszarajzoltatta a hajót, mondván inkább óvódába szeretne menni. A decemberi naptárat fényképeztem le, mivel az a legmozgalmasabb.

Ilyen esős időjárás mellett, az óvóda kertje csupa sár a gyerekek nagy örömére. Azonban a ruhák tisztaságáért felelős családtag sem bosszankodik otthon, hiszen a gyerkőcök védőhuzattal vannak ellátva, amit aztán hétszámra haza sem hozunk. A hétvégén már elég koszosnak ítéltem meg az eső(sár) nadrágot, hazaszállítottam hát egy szappanos mosásra.

A kosz mellett azonban más is ragadt a gyermekre az óvódában mostanság. Volt, hogy Lackó kicsit előrébb ment séta közben, mondtam Bendusnak fussunk utánna, hogy utolérjük. Erre a fiam elkezdett ordítani: "Papa, warte, warte, langsam!". Vagy egyik nap egy új játékot tanított nekünk, amelyben a következő hosszú mondatot kellett mondani: "Mein rechter, rechter Platz ist frei und ich wünsche mir die (név) als (állatnév) herbei". A Sprachförderung-ot tartó óvónő is igencsak megdícsérte. A péknél, pedig néha ő kér zsömlét.

Ami még nagyon meglepett, az az hogy, az én folyton csatázó kisfiam az óvódában magától átment a kék szobába boltosost játszani két napon át is. Egyszer vásárló volt, egyszer meg boltos. Hogy mik vannak!