Lackó szerencsésen hazaérkezett a majdenem nyárból a majdnem télbe. Mi Bendussal azért nem csak tétlenkedtünk az elmúlt hét alatt. A kisebbik átesett egy enyhe gyomorrontáson (halvány és rosszindulatú gyanúm Emír születésnapi tortáját teszi felelőssé), így a szombatra tervezett programot elhalasztottuk. Vasárnap viszont bevetettük magunkat a 2. bonni vásárlóünnep forgatagába. Elsőként a bobos csúszdát teszteltük hosszasan.
Aztán megkerestük a hercegnőnapos sátrat, mert azt írták az újságban, hogy hercegeket és lovagokat is várnak. Sajnos ezt, csak az esélyegyenlőség és a tolerancia végett írták ki, mert valójában nagyon nagyon rózsaszín és lányos volt a rendezvény. Így onnan gyorsan tovább álltunk egy ugrálóvárhoz, majd a körhintához:
A körhinta meglepő módon olcsóbb itt, mint otthon a bucsúban. Ráadásul van diszkont kedvezmény is, minnél többet megy a gyerek, vagy több a gyerek, annál olcsóbb a menet. A hintázás és ugrálás után vettünk egy kardot, majd leültünk fagyizni. Igaz nem az a kimondott strandszezon volt, de olyan szépen sütött a nap és a fagyi után a biztonság kedvéért egy forró csokit is megittunk. Majd elmerengtünk a nyár (és a fagyi) mulandóságán:
Aztán jött a nagy attrakció, Bendus kipróbálta a gumiköteles trambulint. Oda persze hosszú sort kellett kiállnunk és most a gyerekesek számára nagyon ismerős szituáció következik: kiálljuk a fél órás sort, befizetem a belépőt, ott állunk cipőt levéve a trambulinon, még egy perc és B. következik, amikor megszólal: kakilnom kell. Sok lehetőség átfutott a fejemen, tekintve, hogy előtte nap még gyomorrrontása volt. Aztán abban maradtunk, hogy megpróbálja visszatartani. Nem csigázok senkit, a végeredmény egy öt perces jó ugrálás, aztán rohanás a első WC-be és minden a legnagyobb rendben.
A képsorozaton pedig a felkészülés a várakozás és a kilövés látható. B. nagyon ügyes volt, a fiatalember meg is dicsérte.
