Nagypapiék eltöltöttek velünk néhány napot Bonnban. Az első nap kriminálisra sikeredett, szó szerint, így aztán Bonn belvárosa mellett megismerkedtünk a helyi rendőrséggel is. Másnap bementünk Kölnbe, hogy még a hétvégi roham előtt megnézhessük a Dómot. A katedrálisból kilépve épp elcsíptük a "csoki expresszt". Ami egyenesen a csokoládé múzeumhoz vitt minket a történelmi óvároson át .
A csokimúzeum előtt Bendegúz megéhezett, így egy frikadellát vettem neki gyors segélynek. Ez később ebédnek lépett elő, mivel a csokimúzeumban töménytelen sokat lehetett kóstolgatni. A múzeum cukrászdájában pedig csodálatos tortaköltemények vártak a megfáradt turistákra, amit mi sem hagyhattunk ki.
Várakozásaimon felüli volt a múzeum, így több mint három órát töltöttünk el ott, átvészelve a kinti heves esőzést. Volt bent egy igazi gyártósor is, amin a belépő mellé adott kis csokikat gyártották le a szemünk előtt meg egy csokibolt sok-sok különlegességgel. szerencsésen elkaptunk egy visszafelé induló kisvonatot és az esőre való tekintettel befejezettnek nyilvánítottuk a kölni városnézést. Este szegény Laci órákon át hallgathatta a csokis élménybeszámolókat, mert mindenkinek volt valami mesélni valója.
Szombatra egy laza napot terveztünk a nagy vasárnapi kirándulás elé, így a program a következő lett: futóverseny Vilichben és Doppelkirche látogatás (ez kötelező program a hozzánk látogatóknak :) ).
Vasárnap pedig elautókáztunk a Rajna völgy legszebb részére. Lementünk a Loreley sziklához és felmentünk a Rheinfels várhoz, ott elbóklásztunk néhány órát a védművek között és bár a Bordák nagyon keresték, nem találtuk meg a várbörtönt. Megjegyzem szerencsére mivel engem akartak odazárni.
, ,
Azért egy kalodát találtunk, ami mindenkinek igen jól állt, de rettentő kényelmetlen volt. Ebben a várban egyébként érdemes elmenni a mellékhelyiségbe is, mert nagyon különleges. Aztán pedig a különböző nemű családtagok osszák meg egymással tapasztalataikat. Többet nem árulok el, tessék elmenni és megnézni!
Aztán komppal átmentünk a tulsó partra és elsétáltunk a Lorelay szoborhoz és közben jól laktun finom feketeszederrel.
Elautókáztunk egy csomó vár mellett (Macskavár, Egérvár stb.) és egy kellemes étteremben rajnai specialitásokat kóstolgatunk (kivéve a kis konzervatívot, aki maradt a bolognai spagettinél). A képen látható csatabárdot a várban szerezte a kis vadóc és azóta sokat harcol vele, már ki is csorbult az éle, úgyhogy elő kell vennem fegyverkovács vénámat és egy rövid békés időszakban kiköszörülnöm a csorbát.
Sajnos másnap kora hajnalban a nagyszülők elhagyták Bonnt, a Vackorka sérelmezte is, hogy nem ébresztették fel búcsúzni. Nem sokat pihenhettünk, jött a melegváltás :), de ezt majd egy következő bejegyzésben. (csak, hogy csigázzam a Györgyiéket)
