Hétfő hajnalban elrepültünk Berlinbe, a nagy Humboldt családi talákozóra. Voltak fenntartásaink ezzel kapcsolatban, de végül nagyon jól éreztük magunkat és Berlin is meglepően kellemes arcát mutatta. Most találtunk olyan városrészeket, amik tetszettek. Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy eddig én tévedtem és mégis van egy egységes koncepciója a főépítésznek, csak nagy a város és idő kell, hogy kibontakoztassa.
A hétfői közös program előtt elmentünk az állatkertbe, láttuk Knutot is (bár fogalmam sincs melyik volt a 4 egyformán nagy és lusta jegesmaci közül). Voltak kisoroszlánok, kispárducok (csak kamerán keresztül lehetett őket figyelni, mert még nagyon picik). Ebédre Lackó evett curry wurst-ot, engem most nem vitt rá a lélek, pedig általában szeretek helyi specialitásokat enni, inkább maradtam a halnál, Bendus pedig a tésztánál. Aztán sajnos kiderült, hogy nem árulnak rendes kávét az állatkertben, így Lackó fejfájásra hivatkozva lelépett. Mi még megetettünk néhány kisállatot, Bendus takarékosságra nevelte a kecskéket, megmutatott nekik minden egyes földre hullott ennivalót. Volt egy kivételesen okos és ebből kifolyólag kövér kecske, amelyik nem a gyerekek körül ugrált ennivalóért, hanem odaállt az automat közelébe, mivel a marokba felfogás mindig hagyott maga után kivetni valókat, azaz volt elég földre hullott darab, azokat eszegette.
Délután mi Bendussal a gyerekprogramra mentünk, ahol elöször volt egy két ismerkedő játék, aztán mindenki szétszóródott az érdekes játékokat kipróbálni. Volt saját ugrálóváruk is. Bendusnak ez a hordó tetszett nagyon, meg készített egy napellenzőt is magának, teljesen egyedül. Találkoztunk magyarokkal is. Érdekes volt, hogy nem igen tudott mit kezdeni Bendus azzal, hogy megértik. A vele egykorú magyar kisfiúval elöször nem akart magyarul beszélni, úgy kommunikált vele, ahogy a külföldi gyerekekkel.
A vacsora nagyon elegáns és lassú volt, ami egy teremnyi gyerekkel elégé nagy kiszúrás. Szerencsére gondoltak rá, hogy a gyerekek nem igazán rajonganak a kínai konyháért (kivéve a kínai gyerekeket), ezért ők kaptak külön gyerekmenűt, rántott halrudacskákkal. Mi egy sarokasztalnál ültünk egy országszomszéddal. Bendus és Alissa remekül megértették magukat, nem is bírtuk kiszedni őket az asztal alól, de legalább ők nem asztalkendővel csatáztak, mint a szomszéd asztal gyerekei.
