mundzug

Ha már esett szó a kémiáról, akkor írok egy másik tantárgyról is, a németről. Miután hazajöttünk Németországból, úgy tűnt Bendusom minnél hamarabb szabadulni akar a német nyelvtől, nem szeretett német mesefilmet nézni, nem szerette, ha kérdeztem tőle valamit. A legegyszerűbb dolgokat sem akarta megérteni, úgy egészében véve irtozott a német nyelvtől. Kicsikét tartottam is tőle mi lesz az iskolában, hát a fiúnk szárnyal. A német lett a kedvence, itthon németül dalolgat, átkölti a dalokat, szereti ha kérdezgettem. Ami nagy különbség a németországi ovis tudása és a mostani között, hogy most sokkal tudatosabban tanulja a nyelvet. Persze kétségtelen, hogy újra kell tanulnia, mert tényleg elfelejtette, de nagyon gyorsan ragad rá minden és Zsófi néni pedig nagyon jól irányítgatja őket, nagyon örülök neki, hogy hozzá került Bendegúz.

A ma "hazahozott" találós kérdés:

"Was ist  hoch, wie ein Haus, klein, wie ein Mause, stacheling, wie ein Igel und glänzend, wie ein Spiegel?"

Egy kis segítség

A solymári általános iskola oktatási programja még nem tartalmazza az első osztályosok körében kötelező kémia oktatást, ezért Bendusom saját maga készített tanterv szerint halad. Ez tegnap este derült ki számomra, amikoris egy filmben elhangzott, hogy a főszereplő fiú matematikát, kémiát és csillgászatot tanul az iskolában. Bendusom megsúgta, hogy kémiát ő is tanul. Például ma is megpróbált úgy oda settenkedni a tanítónénihez, hogy ne vegye észre, de nem sikerült, mert Ildikó néni jó kiképzést kapott a kémelhárításból. :D

Bendusnak tetszik az iskola, jókedvű és örömmel ült le házifeladatot csinálni. :)

Becsöngettek ma reggel 7:45 kor és az 1.c osztály felvonult az osztályterembe, a szülők pedig utánuk tódultak. Mire felértünk Bendus tisztasági zsákja a neve alatt lógott a fogason és Bendegúz pedig a padban ismerkedett a mellette ülővel. Az osztály pont 20 fős, 9 fiú (ebből 3-at Marcell-nek hívnak !!!) és 11 kislány okosodik együtt Ildikó néni keze alatt.

Az iskola kapujában	Az iskola udvaron

Egy kép a Pinokkió avagy 1.c osztály egyik kedves nebulójáról.

Az április szaporulat háromnegyedén könnyen és gyorsan sikerült túladnunk, azonban a maradék egynegyed senkinek sem kell. Pedig a hirdetésekben nem is írom le azokat a kedves neveket, amiket ráaggattunk erre a kissé bonyolult személyiségű macsra: Rámisfúj, Fúj, Undi, Morgó, Árnyék. Lehet, hogy a képeken is átüt?

Ők gyorsan elkeltek, igaz ők igazi plüss cicának születtek	Ő is (pedig neki se túl hízelgő beceneve volt)

 Lassan megbarátkozunk a gondolattal, hogy három macskás háztartás leszünk és megpróbáljuk megszelidíteni a Vadócot.

Kicsiként támadásban	Maradéként az asztalon

 A macskák egyébként szeretetük jeleként, vagy azért, hogy csináljunk belőle Whiscas-t, időnként megajándékoznak minket, hol egy gyíkfarokkal, hol egy farkatlan gyíkkal, de tegnapelőtt egy fejetlen egeret kaptunk, aztán megtaláltuk a fejét is gondosan begyömöszölve a lábtörlő egyik kockájába. Másnap cserébe kaptak tőlünk ők is egy egeret (vagy kétszer akkorát, mint amit ők fogtak, nemhiába lakott a konyhaszekrény mögött). Az elkényeztetett szőrös állataink jól meg is sértődtek, hogy mit akarunk mi itt egy halott egérrel, hol a Whiscas? Nem ehhez szoktak tőlünk.

Tudvalevő, hogy fűnyírás előtt a fáról lehullott barackot össze kell szedni, ellenkező esetben a fűnyíró hajlamos a gyepet beteríteni szmöttyedt állagú, az enyészet különféle stációiban leledző barackdarabokkal. A fű levágása az én privilégiumom, de a barackok összeszedéséhez nem fűlött a fogam. Családunk humán erőforrásait számba véve Vackorra esett a választásom: ugyan gyógyítaná már ki a barackokat a vödrön kívül való létezés állapotából. S Vackor hajlott is a jó szóra.

Igen ám, de a hullott gyümölcs közt sok ehető is akadt, ezért Bendusnak két edényt is adtunk: egy vödröt a rothadó baracknak és egy nagyobb tálat a még fogyasztható gyümölcsnek. Ez a bonyolítás jelentősen csökkentette Vackor munkavégzési sebességét, mert először is minden barackot öt percig méregetett, mielőtt azt a két kategória valamelyikébe sorolta volna be, s ha a megalapozott döntés megszületett, akkor egy-két perces kiselőadásban ismertette a lezárult projekt jelentősebb mérföldköveit, a felmerült kihívásokat s végül a döntés kimenetelét.

Eleinte úgy tettem, mintha a fűnyíró zajától nem hallanám a mondandóját, de Vackit ez nem zavarta, s jobb híján Bozont cicának ismertette a barackválogatás rejtemeit. Ezért aztán nekem is be kellett szállnom a barackszedésbe, s tényleg kiderült, hogy viszonylag sok gyümölcs egyensúlyoz a fogyaszthatóság határán: komoly baja nincs, de az eséstől megpuhult, s egy-két napon belül megrothadna. Megszületett a közbülső kategória: a "lekvárba-pont-jó-lesz" barack. 

Szöszmösz lekvárrecepteket guglizott, Vackor összeszedte a barackok jelentős részét, én pedig fűnyírás után cukrot hoztam a boltból. Persze semmi sem olyan egyszerű, mint első látásra tűnik: Szöszmösz kicsit leforrázta a kezét az előkészítés során, én pedig ragaszkodtam azon sejtésemhez, hogy kuktában is lehet lekvárt főzni. Ötletemet alátámasztandó az interneten publikáló auktoritásokhoz fordultam: találtam is a neten egy receptet, miszerint ez lehetséges, de az is írva vagyon benne, hogy a kukta alját disznózsírral kell kikenni, a lekvár tetejére pedig nátrium-benzoátot kell tenni. Ezt akkor így inkább ne. 

Szöszmösz az üvegek előkészítésével kezdte, mosogatószeres vízet tett egy lábosba, és konkrétan kifőzte az üvegeket. A barackokat ezután rövid ideig forró vízbe tettük, ennek következményeképp könnyedén lehúztuk a bőrüket, majd kimagoztuk őket. A forró vízzel kezelt baracknak egyébként már nagyon finom lekvárillata és -állaga van...

Az első kiló megnyúzása után én elvonultam a kertbe bográcsos lecsót készíteni, Vackor is kitiltatott a konyhából, így Szöszmöszre vár a további fejlemények dokumentálása, különös tekintettel arra, hogyan jött ki a gyümölcskilónkénti 26,0 dkg cukorszükséglet a receptek összevetéséből...

Néhány tavaszias macskás kép Solymárról. :)

Szombaton az iskolában voltunk egy játékos fogalkozáson, bemutatón. Bár tulajdonképpen már eldőlt, hogy Bendus ide fog járni, de azért elmegyünk minden foglakozásra és hagyjuk magunkat tovább győzködni. :) Annyira várom már, egyelőre a legvonzóbb tulajdonsága az iskolának, hogy gyalog 5 perc alatt ott vagyunk. Persze a német kéttannyelvű képzés, a zeneiskola és a madarász-szakkör is vonzó, de ez a közelség igazán üdítően hatna a mostani hosszas utazgatáshoz képest.

Bendus az iskola előtt

Múlt vasárnap megszülettek a várva várt kiscicáink (sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy csak elhízott-e Bozi vagy tényleg terhes). Vasárnap estig abban a lelkesítő tudatban éltünk, hogy két kiscica született, ugyanis ennyi szülést észletünk. Aztán a vasárnap esti a népszámlálás 4-re növelte az újszülöttek számát. Hétfő este pedig készítettem egy fényképét és amikor a számítógépre feltöltve elkezdtem számolni a fejeket, hát akkor beállítottuk a végleges létszámot 5-re. :) Ez szerencsére azóta már nem növekedett.

Bori, Bendus és a virágok

A tavaszi nap heve előcsalogatta az óvónők lelke mélyéről az ott sompolygó földmívest, és általános virágültetést hirdettek ma délutánra. Így hát a szokottnál korábban, négy kiló virágföld, két árvácska és kétségek társaságában mentem Vackorhoz az óvodába. Ahhoz képest, hogy pont úszás utánra esett az ültetés, egész lelkesek voltak a középsősök, és pikk-pakk elültették a különféle virágokat az udvaron elhelyezett betonládákba (vagy betoncserepekbe? -kicsit úgy hangzik, mint a fából vaskarika. Beton-virágcserepekbe?). Bendus egy kisebb edényt választott, amiben nem veszik el a két palánta. Íme az eredmény. (A teljeség kedvéért hozzátesszük, hogy a képen látható, általunk büdöske néven ismert virágot, becsületes nevén Tagetes patula-t Olivérék hozták, de az óvónők szétosztották az ő virágaikat a többi gyereknek, mert nem tudtak eljönni.)