mundzug

Ma délután, amikor megjöttünk a kirándulásról a postaládánkban egy kis zöld papír lapult. Még soha sem kaptunk ilyet, így hát az egész család felkerekedett, hogy megcsodálja, mit lehet egy ilyen kicsike zöld papírral csinálni. :) Az eseményt képekkel dokumentáltam is a távollévőknek, különös tekintettel Beátára és Zsoltra. :) Következzék hát egy képregény, helyszín: Bonn, Beuel, időpont szombat este 7 óra.

elsétáltunk  a 3 perces sétával elérhető csomagállomáshoz
a zöld papír kinyitott egy kis ajtót	és egy csomag volt a rekeszben
szaladtunk vele haza
és közben azon töprengtünk, mi lehet benne	ez is benne volt :)

 Kedves Beáta és Zsolt, nagyon szépen köszönjük a csomagot és az ajándékokat, nagyon jól szórakoztunk már a csomag felvétellel is és az ajándékok is igazán nagyszerűek.

Lackóval még mindig nem tértünk teljesen magunkhoz, hogy milyen ügyes ötévesünk van. Ugyanis az történt, hogy délután kitalálta, hogy  ő laugenstange-ra éhes ezért lemegy a pékhez venni egyet. Mondtam jó, de akkor hozzon még három zsemlét is  vacsorához, kapott 2 eurot és elment. Lackó pont az indulás pillanatában érkezett haza, így a csodálkozástól még ellenkezni sem maradt ideje. Csak az ablakból figyeltük a Vackort, ahogy határozottan és körülnézve átment az úton, majd néhány perc múlva két zacskót szorongatva sietve érkezett, de az útnál megint megállt és körülnézett. A zacskókban pontosan 3 zsemle és egy laugenstange lapult. A visszajáró pedig 7 centtel több volt, úgy látszik a pék is díjazta Bendus mutatványát. A 2 euro maradékát (36 cent) a jól végzett munkáért cserébe hozzárakhatta a zsebpénzéhez. Úgyanis múlt vasárnap elhatároztuk, hogy hetente 3 euroval szabadon gazdálkodhat. Az előrelátó gyermek pedig rögtön kiszámolta, hogy hány hétig kell takarékoskodnia, hogy az áhított farkasos várat megvehesse.

Zsemlevadász az utcán	és a zsákmánnyal itthon

A hétvégére újabb kirándulást terveztünk, de hát ember tervez és a DB és a wetter.com belekavar. Ugyanis a szerdán hétvégére jósolt napsütésből, pénteken estére már zivatar előrejelzés lett. Az Orsiék által kinézett vonatból pedig semmi. Így az eredeti indulási időnél 2 órával később és felhők által ijesztgetve lemondtunk az Oroszlánszikláról és maradtunk a jóval barátságosabb Sárkánysziklánál, amit mi már elég sokszor meglátogattunk, aféle kirándulás Jolly Jokerként. Hogy azért ne legyen mégse olyan unalmas, most kipróbáltuk a híres, königswinter-i szamarakat. Igaz Ritter Mauzibauz okos szamarát nem ismertük fel a sok kedves jószág között.  :)

még lent

indul a karaván

kicsi, de barátságos menet voltunk :)

A szamár karaván csak minimum két gyerekkel indul, de Gergő a háromévesek makacsságával nem volt hajlandó mégcsak kipróbálni sem, ezért az egyéves Dávid muatta meg, hogy a magyar gyerek ló- vagy szamárhátra, de mindenesetre nyeregbe születik és huszárosan végigülte a 30 perces hegymenetet. Aztán felkaptattunk a várromhoz, amit amióta látogatjuk, folyamatosan felújítanak, hol itt, hol ott van egy-egy rész belőle átláthatatlanul becsomagolva.

sziklamászás

jó magasan voltunk

Az esőből végül annyi lett, ami alatt kényelmesen megebédeltünk a kilátó fedett teraszán. Ott rohangáltak a gyerekek egy kicsit. Lackó pedig kihasználta az időt és a helyet egy kis magaslati jellemfejlesztésre is.

gyereknevelés magas szinten (tengerszint felett 378m)

Mikor Lackó már egy hónapja mondogatja, hogy le kéne vágni a Bendus haját és lassan én is kapni kezdek az ötleten, akkor még kell két-három hét, hogy az érintett személyt is meggyőzzük. Majd a hajvágás előtt jönnek az átlátszó kifogások és egyéb hátráltató feltételek. "Előbb a papa haját vágjuk le" és társai. Szerencsére az én frizurámat Lackó megvédte: "A mamát hosszú hajjal szeretjük!" felkiáltással.  Aztán már minden különösebb fakszni nélkül gyorsan elkészült a nyári fazon.

már majdnem a szemébe lógott

A mai vacsora a gyorsan, egyszerűt és finomat kategória igazi mintapéldánya volt. 20 perces beszerzőkörúttal letudtam, köszönhetően annak a ténynek, hogy éppenséggel egy májusi szerda van (A∩B∩C). Így elmentünk az eperlerakathoz gyümölcsért és retekért (A= {eper és spárgaszezon napjai}), a grillesautóhoz  csülökért (B= {szerdák}) és a pékhez bagettért.  (C= {napok}).

A csülök vásárlását nagy meglepetésemre sikerült egy általunk jól ismert finnugor-nyelven lebonyolítani. Igen, magyarok mindenhol vannak. :).

Aztán itthon fejedelmi lakomát csaptunk, Bendus igazi lovag módjára kezébe kapta a csontot és lerágta róla a porhanyosra sült húst, majd megkérdezte, hogy hátradobhatja-e a csontot mint ahogy a lovagok tették régen. Mivel olyan reménykedően nézett, megkapta az engedélyt, azzal a kitétellel, hogy vigyáz nehogy a falat találja el. Sikeresen elhajította a lerágott csontot, majd felkelt és kidobta a kék kukába. Igaz a középkorban még nem volt szelektív szemétgyűjtés, de a mai lovagok már környezettudatosak és tudják, hogy milyen hulladék, melyik kukába való. :)

ez az ENYÉM!

Feltörtük, a Ferencvárosi Hírmondó után a bonni General Anzeiger-ben is jelent meg kép Bendusról, amint épp a Spielend Streiten Lernen foglakozáson ül az óvódában. Sajnos nem sikerült igazán az újságcikket lefényképezni, de akit érdekel, az eljöhet hozzánk megnézni vagy az április 24-i számot kell megszereznie valahol.

jobbról a második gyereket kell nézni hosszasan :)

Néhány hete beszereztünk egy olyan szerkezetet, amivel egy gyerek és egy felnőtt bicikli tandemmé kapcsolható össze. Igen muris és hasznos eszköz. Ma kipróbáltuk, mindhármunknak tetszett. Lackónak azért, mert lehet haladni. Bendusnak azért, mert nem kell neki hajtania végig. Nekem azért, mert mégsem olyan gyorsan megyünk, mintha Lackót nem akadályozná az utánfutója és nem utolsósorban azért is, mert nem nekem kell az ingadozó, néha rákontrázó Vackort vontatni.

először megszerelték

kanyarodni is tudnak

vajon miért ilyen nehéz?

lovakat is láttunk

beton-	és földúton is próbálgattuk

Már régóta tudtuk, hogy Bendusnak van egy-két rossz foga, az otthoni fogorvosunk azt mondta rá, hogy majd idővel meg kéne csinálni őket. Jó, ebben maradtunk. Aztán volt az óvódában fogellenőrzés télen, akkor  kaptunk egy papírt, hogy a fiúnk néhány beteg foggal rendelkezik. Márciusban hát felkerekedtünk és elmentünk egy gyerekfogászatra, ahol a doktornő hosszas fejcsóválás után, azt mondta, hogy nagyon sok lyukas foga van a Vackornak és ezt ő nem vállalja, mert nem akarja a további életét azzal a tudtattal leélni, hogy miatta rettegjen valaki a fogorvosoktól. Adott hát egy címet, ahol altatásban kezelik a pácienseket. Hát mit mondjak, ezzel eléggé megrémísztett. Annyira, hogy amíg Bendus nem kezdett panaszkodni a fogfájásra nem is mozdultam. Akkor aztán elmentünk ehhez a doktornénihez, aki nagyon kedvesen megvizsgálta Bendust, adott fájdalomcsillapítot meg egy 3 héttel későbbi időpontot a következő vizsgálatra és Bendusnak egy kis ajándékot. A váróterembeli Asterixes újságok miatt, amúgy is visszavágyott Bendusunk, az ajándék csak ráadás volt már.

A következő esedékes vizit előtti napon Bendus arca feldagadt, reggelre pedig elindult egy lila csík a szeme alatt, mivel délutánra volt csak időpontunk a fogorvoshoz, a  gyerekorvos pedig már délelőtt is rendelt, odaszaladtunk. Bendus kapott antibiotikumot és a diagnózis szép hosszú szó lett: nasennebenhöhlenentzündung. A fogorvosnőtől pedig megkaptuk a kezelés időpontját: május 28. Most tehát van min izguljak.

egyelőre szeret fogorvoshoz járni :)

Nemcsak Vackor szeret focizni, hanem az apukája is. Szerencsésen összejött egy jó kis társaság az egyetemen, akikkel már egy ideje szerdánként együtt fociznak. A héten bementünk szurkolni, mivel Lackóék általában emberhátrányban játszanak és kikapnak. Most is kikaptak, de ez nem rajtunk múlt. Bendus a kapu összeszerelésében is segített és lelkesen szedte a kigurult labdákat. Talán elnézhető neki, hogy attól függetlenül, hogy kiről gurult ki, mindig az apjának adta vissza, hiába kérte más. Ja kérem, a bizalmat nem adják ingyen. Lackóék szeretnek egy kis plusz izgalmat vinni a játékba ezért az egyetem egyik műemlék épülete előtt játszanak, hátha egyszer valaki kirúgja a valamelyik hatalmas ablakot. Most egy galád közlekedési tábla fékezte meg a labdát, pedig Evaristusnak majdnem sikerült.

kapuállítás szemerkélő esőben

Borda 1 és Borda 2

Bár Lackó koffen szükséglete nem igazán indokolta volna, focizás előtt és focizás után is meg kellett innia egy kávét, mivel Vackor belejött a kávéfőzésbe.

ügyes kis masinával élvezet kávét főzni	hát lehet az ilyen kínálásnak ellenállni?

Szombaton kirándulni voltunk Orsiékkal, mivel  sajnos nekik csak fél napjuk volt rá, egy olyan helyszínt választottunk, ami a két város között fekszik, így Düsseldorf peremén a Benrath kastélyhoz mentünk. Ez egy bájos rokokó kastély, gyönyörű parkkal és francia kerttel. A kisebbségben lévő lány kommandó nagy örömére romatikus volta miatt sok menyasszony (és vőlegény) fényképezkedik itt, mi 3-t is láttunk.

igazi "leányálom"

 A múzeumokba, az aprónép tekintélyes száma és rohangálós hajlandósága miatt nem mentünk be, inkább a parkot és a közeli erdőt derítettük fel. Ez is egy jó nap volt!

gombák hozták össze a társaságot	legtöbbször ennyit láttunk belőlük
így is lehet közlekedni	és csak egyszer estek el

Mostanában kissé visszaszorultak a kardozások és áttértünk a lőfegyverekre. Így esett, hogy péntek este Lackó elé mentünk és együtt kimentünk a Rajna partra célbalövést gyakorolni. Ha már kalandozó őseinknek nem sikerült e földön megvetni lábukat, hátha nekünk több szerencsénk lesz. Mindenestere eddig még nem írták fel a schwarzrheindorf-i templom falára, hogy: a magyarok nyilaitól....

célzás	eltaláltad?

Azért nem csak Prágában aludtunk jókat, néha itthon is sikerül. :)

egy kicsi, egy nagy

Hétfőn a napot Tycho Brahe  sírjával kezdtük, aztán átsétáltunk a zsidó negyedbe, hogy Löw rabbi sírját is megkeressük. Ott aztán megintcsak szembesültünk a kombi jegyek árának borsos voltával. Így a temetőbe csak kivülről kukucskáltunk be. Egy kicsit idegesítő volt, hogy ennyi helyen ilyen drága jegyeket lehet csak kapni. Egy "viszonylag" kisgyerekkel nem tudunk minden múzeumba bemenni, egy hely megtekintésért meg sokaljuk a 350 koronás jegyeket. Aztán átmentünk a Mucha múzeumba, ezt semmi pénzért nem hagytam volna ki, hamár egyszer Prágában vagyok, igaz Münchenben láttunk egyszer egy vándor kiállítást, de mégiscsak ez az állandó múzeum. Végig sétáltunk az Új negyeden is és visszamentünk Tomáš által ajánlott étterembe, isteni fokhagyma levest, töménytelen knédlit (sósan és édesen) enni. Aztán a Moldva parton sétáltunk felfelé és találtunk egy fantasztikus játszóteret, ahol a Vackort kicsaptuk, mi pedig napfürdőztünk ismét.

zsidó negyed	régi-új zsinagóga
IV. Károly egyetemének része	ovocné knedlíky
Ginger és Fred ház
Károly hidas portré

Másnap megnéztük a kora reggeli (9 óra) Prágát és egy búcsúfagyizás után a reptérre mentünk. A prágai reptéren egészen jó gyerekjátszó van a terminál egyik végén, még többet is nyugodtan késhetett volna a gép, mivel Bendust így is alig lehetett kivakarni a "ketrecből".

órajátékra várva	órajáték alatt
reptéri taxi	reptéri "gyerekketrec"

Szombaton már hármasban indultunk városnéző túrára. Az előzetes tervben a vár és a zsidó negyed felderítése szerepelt. De mindenek előtt megvettük a Bendus által előző nap kinézett fa nyílpuskát, amivel a Vackor hangulatát sikerült nagymértékben feljavítani. A borongós felhős időben átverekedtük magunkat az Óvároson, a Károly hídon, a "kis" negyeden, felgyalogoltunk az "öreg" lépcsőn és mielőtt beléptünk volna a várba, körül néztünk. Olyan csúnya fellegek gyűlekeztek, hogy inkább visszafordultunk. Mire beértünk a zsidó negyedbe, az időjárási helyzet valamelyest normalizálódott, viszont a bezárt nevezetességek láttán, rájöttem, hogy komoly szervezési hiba volt szombatra rakni a zsidó negyed látogatását. Így nem maradt más hátra, mint kerestünk egy éttermet és megebédeltünk, majd hazasétáltunk. A szobában megpihentünk némi Macskafogó nézéssel, aztán fél nyolckor elment az áram. Az ablakon kinézve láttuk, hogy a probléma nem egyedi, amíg a szemünk ellátott minden sötétben volt. Így korai takarodót fújtunk és egy hatalmasat aludtunk.

az egyik prágai kubista ház	a városháza híres órája
az Óváros régi autókkal
a vár borongós időben a Károly hídról
egyik oldal	másik oldal

 Vasárnapra a kiadós alvás után csodás napsütésre ébredtünk. Így a tervezett kilátó látogatást nem kellett elhalsztani. A szokásos útvonalon átsétáltunk a Károly hídon, de most dél felé vettük az irányt a festői Kampa sziget felé és megkerestük a Petrin hegyre vezető sikló végállomását, ott aztán szembesültünk a várakozó tömeggel. A térképen megmért távolságot a tömeg hosszával és a menetrenddel összevetve, úgy döntöttünk, hogy gyalog teszük meg a felfelé vezető útat. Ez nem is bizonyult rossz döntésnek, mert egy virágzó fákkal szegélyezett ösvény vezetett fel.

A hegyen elöször bementünk a tükör labirintusba, ahol tényleg jól szórakoztunk mindhárman, majd megtekintettük az Eiffel torony kicsinyített mását formázó kilátót és visszarettentünk a jegyárakat látva. Azért, hogy felmászhassunk 60 méter magasra egy szűk csigalépcsőn kissé borsosnak találtuk a 400 koronás belépőt. Így egy kolbászos gyorssegély után lesétáltunk és egy- a magasból látott- játszóteret céloztunk meg. Ott a kisebbik rohangált, mi pedig napfürdőztünk.

a lőportorony borongós időben	és napsütésben
Kampa sziget	tükörlabirintus bejárata
Lackók, ha találkoznak
Bedusok körtánca
igen csábító volt az illata
hárman egy képen	virágzó fák között
a "mini" Eiffel torony	repülő harcos

 Aztán a koronázási utat követve felmenzünk a várba. Megcsodáltuk az épületeket és a katedrálist, szerettünk volna az Arany utcácskában is végig sétálni, de sajnos csak kombi jegyet árultak, az pedig a fejenkénti 350 koronájával, igen csak sok egy még annyira is bájos utcán való sétáért. Így ezt most kihagytuk. Lementünk az Óvárosba és a főtéri vásári forgatagban ettünk egy parázs felett sütött prágai sonkát. Majd egy kis pihenő után, még visszamentünk egy fagyizással egybekötött esti városnézésre, hogy megszemléljük a Moldván tükrözödő díszkivilágítást.

díszőrség a várban

  már csak a befejező rész következik, huh