 |
Vasárnap Vackorral felcihelődtünk, és elmentünk a Rheinisches Landesmuseumba, hogy az október közepéig látható vármakett-kiállítást még egyszer megnézzük. Mint kiderült, a kiállítást alaposan kibővítették legutóbbi látogatásunk óta, a meglepetés mégsem ez volt. Az épület előtt ugyanis lelkes hagyományőrzők tartottak bemutatót a középkori lovagi és nem lovagi harcmodor mibenlétéről. Az újonnan szerzett ismereteket pedig ki is lehetett próbálni az e célra odakészített fakardok és fapajzsok segítségével.
Ugyan én szívesen hallgattam volna a kardos lovag fejtegetéseit a vágások és hárítások mikéntjéről (elképesztő kifinomult fogásokat mutatott, és a ruházat számos apró részletének jelentőségét is elmagyarázta — a lovagi hadviselés egyátalán nem az a fogj-egy-pallost-és-alaposan-sederítsd-fültövön-a-másikat típusú vagdalkozás, mint amilyennek a filmek alapján gondolnánk), de Vackorunk az empíria embere, őt nem érdeklik mindenféle ködös fejtegetések a taktikáról és a harcmodorról: hozott két fakardot, és vívtunk.
Utóbb a pajzsos küzdelmet is kipróbáltuk, de az nem volt egészen tisztességes, mert a Vackor teljesen meg tudott bújni a pajzsa mögött, úgy, hogy nem fértem hozzá, s ebből a biztos alapállásból sziszegtető ellentámadásokat suhintott a bokám felé. Ha pedig a pajzsomat leengedtem a lábamat védendő, Vackor rögtön az orromat fenyegette támadásaival.
Később nyílpuskával is lőtt, s aztán megtekintettük a kiállítást. Az interaktív szoba most is ott volt, Vackor várostromot játszott és láncinget próbált fel. A kiállítást kiegészítették két kisebb vármakettel, valamint egy nagyobb, kikötői ostromot mutató makett-installációval. A földszinten pedig meg lehetett tekinteni, hogyan készül a láncing. Hát, babra munka, az biztos.
Még később elmentünk a Bendus kedvenc játszóterére, de ott már semmi középkori nem volt.
