Készletmoly

Megszámlálhatatlan molylepke lepte el a konyhánkat. Csak ma délután, mintegy öt perc alatt négyet csaptam le, de meg sem látszik a populáción. Eszter szerint eredetük rejtélyes, de ezt kellő kritikával kell fogadni: Szöszmösz, ez a Hercule Poirot-ba oltott Sherlock Holmes a múltkori lepkeinváziónál sem talált gyanús nyomokat, az a zacskónyi dohos dió, melyben egészen konkrétan hemzsegtek a lepkék, valahogy elkerülte sasszeme vizslató tekintetét. 

 S mintha ez nem lenne elég, a túlnyomóan nedves időjárástól felpúposodott a parkettánk. Legalábbis ez eddig a legjobb elmélet. A púposodás tény, el viszont nem csúszott, és mióta a gőzfürdőre hajazó időjárás véget ért, sokat javult (értsd: laposodott). Hol van ilyenkor Artu, mikor a hazának szüksége lenne rá?!

 Ezek jelek, az utolsó napok jelei, én mondom. Ha lenne babunk, biztos megzsizsikesedett volna.