A héten szerdától péntekig Aachenben, Herbert Schoeller csoportjában voltam látogatóban. Vackor és Szöszmösz most nem jöttek, mert elég sűrű volt a program: három napom volt arra, hogy megtanuljam H.S. új módszerét, hogy a későbbiekben együtt tudjuk azt alkalmazni egy érdekes problémára.
Node: Aachen. Koronázó város, a Karoling Birodalom hajdani fővárosa, Nagy Károly kedvelt téli pihenőhelye. Nos, mindebből nem sokat sikerült most látni, mindössze egy rövid, belvárosi sétára volt idő, arra is egyik este, mikor a dóm már zárva volt. Arra elég volt ez a kis ízelítő, hogy elhatározzuk: ősszel egy hétvégén együtt elmegyünk Aachenbe várost nézni.
Az aacheni dóm | Ló úr |
A legtöbb időt tehát a campusban töltöttem, ami elég érdekes hely, különösen magyar szemmel. Már a bonni egyetemi negyed is mellbevágó a magyar egyetemi (legalábbis BME és ELTE) építészet beton-aszfalt-rusnya térkő szentháromsága után: a Mezőgazdasági Intézet gyakorló parcellái a város kellős közepén zöldellenek. (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a rossz nyelvek szerint a menza salátabárjának aranyfokozatú támogatója a Növényi Betegségek és Kórokozók Tanszék: a diákok élelmezésére ajánlják fel azokat a zöldségeket, melyek kitartó próbálkozásaik ellenére talpon maradnak.) Node mindez eltörpül amellett, hogy az aacheni campus kellős közepén birkák legelnek. Az igaz, hogy maga a campus a város szélén van, de nincsenek ott mezőgazdasági intézetek, a buszmegálló neve is az, hogy Physikzentrum. Lehet, hogy egyes elméleti fizikusok ihletet merítenek a legelésző barik látványából?
Szélről legeljetek... | Azért dolgoztam is |