Szombaton tovább mentünk a kék túrán, illetve a soron következő szakaszt visszafelé csináltuk meg, mert így látszott praktikusabbnak. A könyv szerint Bad Honnef Sportplatz (ahová egyébként naponta 4-szer megy busz, az első 11 órakor) megállónál lehet rácsatlakozni a turistaútra. Hát valóban, meg lehet találni a kék jelzést, ha az embernek először egy autóját porszivózó helybeli elmagyarázza. Utána pedig, tekintve, hogy már jó sokat mentünk kék jelzés nélkül, újra érdeklődtem egy lovakat terelgető hölgytől, aki rutinosan mosolygott csak, hogy igen jófelé járunk, menjünk csak egyenesen tovább nyugodtan, és ne térjünk le se jobbra, se balra hiába csábítanak igéretesebb ösvények. Igaza volt, voltak igéretes ösvények, de mi nem tértünk le és rátaláltunk a kékre, ami aztán igazán varázslatos helyeken át, de egy jó nagy kitérővel vezetett minket Löwenburg felé. Közben még akadt egy szakasz, amit négyszer jártunk be egy házaspárral együtt, aki szintén, azt hitték, hogy eltévedtek, de nem. Igazából erre az egész túraszakaszra, ez volt a jellemző, hogy tévelygő természetbarátok egymást kérdezgették, ki honnan jön, illetve hová megy és hol a fenében is vagyunk most. Ja, és mindenkinél ugyanaz a kék könyv volt, mint nálunk. :)
 | |
| ez még nem a kék út, de már nyomon vagyunk | |
 | .jpg) |
| Bendus a "mágus" botjával | ez igazából elvarázsolt erdő volt |
A várig jó sokat kellett hegynek felfelé kaptatni, a végét már a Vackor bírta a legjobban, ugyanis az elsőségért kilátásba helyezett plusz tejszelet (4-es csomagot vettem és csak hárman vagyunk :) ) átlendítette a holtponton. A romoknál aztán megértettük, miért ide építették a nagyobb várat, körös-körül messzire el lehetett látni a falakról. Az egykori alsó udvaron kényelmesen megebédeltünk, kigyönyörködtük magunkat és indultunk Drachenfels felé, de mivel ekkor már jó ideje úton voltunk, megegyeztünk, hogy a Sárkánysziklára nem mászunk fel, hanem valahol letérünk Königswinter, illetve Königswinter vasútállomása felé.
 |
| célfotó a tejszeletért folyó versenyben |
 |
| romok |
 |
| itt ebédeltünk |
 |
| hol az ellen? |
 |
| a rajnai hajóútak is jól látszanak |
A lefelévezető út is nagyon szép és kacskaringos volt, de végül nem Königswinterbe, hanem Röndorfba értünk, ezt egyátalán nem bántuk meg, tekintve, hogy igen bájos falucska ez és ami még kedvesebbé tette nekünk, hogy a vasútállomásról pont akkor indult egy vonat, amikor odaérkeztünk. Csak egy laza százméteres levezető futás kellet és már robogtunk is Beuel felé. Így sikerült oda-vissza úttal együtt 7 óra alatt levezényelnünk ezt a túrát.
 |
| a patak végig folyik a házak előtt |
 |
| röndorfi utcarészlet |
