Az elmúlt hetet Prágában töltöttük, kihasználva Lackó szemináriumi meghívását. Bendus enyhén gyulladt foga kissé izgalmassá tette a repülést nekünk, szülőknek, a fog gazdája azonban rutinosan foglalta el a legjobb helyet, hogy aztán végig játsza az utat játékkatonáival, míg mi felváltva aggódtunk és nyakunkat nyújtogatva próbáltunk az ablakon kinézni. Tomáš a reptéren várt minket és megmutatta a szállásunkat. Igazán jó kis kollégiumban laktunk, el is nosztaligáztunk rajta, hogy de jó lett volna, ha annak idején a Wignerben is ilyen a szobakiosztás. Itt két kétágyas szobához tartozott egy kis konyha, WC és zuhanyzó.

Megérkezés utáni, város felfedezés előtti pihi

 Megcsodáltuk és belaktuk a szobát, majd egy kis várostrommal pihiztünk, míg Tomáš visszajött, hogy megmutassa nekünk a várost. Miután ellátott minket közlekedési és biztonsági tanácsokkal, térképpel és útikönyvel, majd a saját szemével meggyőződőtt arról, hogy nem veszünk el a prágai forgalomban a Károly hídnál kissé aggódva, de a saját útunkra bocsátott minket. Ott mi álldogáltunk egy keveset a vár Moldvában tükrözödő képében gyönyörködve, mire Bendus sasszeme felfedezte, hogy a Moldván bizony lehet vizibiciklizni is. A gyermek által fevetett programlehetőség kezdetben heves ellenállásunkba ütközött, de aztán beadtuk a derekunkat. Erre újabb problémába ütköztünk, a szemmel jól látható vízibicikli kölcsönző megközelítésének módjára csak egy zárt hurok megtétele után jöttünk rá. Igen furfangos volt a lejutás, de talán ennek köszönhető, hogy akadtak jócskán szabad járművek. Végül megegyeztünk, hogy ez igen jó ötlet volt a Vackortól, bár a lábizmainkat rendesen kellett dolgoztatni néhol a sodrás ellenében. A szelíd kacsák pedig felébresztették a vadász ösztönt a Kisebbikben, aki másnapra kacsafogó botos vízibiciklizést vizionált, tekintve, hogy a frissen megkötött német személyifelelősség biztosításunk nem vonatkozik cseh természetkárosításra, erről aztán gyorsan lebeszéltük.

Kacsát nem!

Veszélyes vizek előttünk!

O, sole mio!

folyt. köv.