Tudvalevő, hogy a gyerekszoba hétvégi rendbetételéhez leginkább illő viselet a pizsama. Vackorral épp a kartonvárat csavaroztuk szét (igen, műanyag játékcsavarok tartották bástyaformán a korábban mosogatógép csomagolásaként alkalmazott kartonlapokat - elegáns, szöszmötölős, de egyáltalán nem gyerekbiztos megoldás; a további történet szempontjából nem bír jelentőséggel), mikor csöngettek. Miután Szöszmösz ajtót nyitott, Hans óvakodott be otthonunkba egy terjedelmes dobozt egyensúlyozva. A kezem ügyébe eső partvist ragadtam fel hirtelenjében, hogy leplezze viseletbeli hiányosságaimat. Elvégre a partvissal kezében előbukkanó ember mégsem úgy néz ki, mint aki most szökött meg a nagypárna és az alvómaci közül. Hanem sokkal röhejesebben.
Miután mindenki túltette magát a megrázkódtatáson, kiderült, hogy a doboz egy eszpresszó masinát rejt. Hát ez meglepett. Tegnap ugyan mondta a Hans, hogy megtalálta a régi kávéfőzőjét, és nekünk akarta adni, de kiderült, hogy nem működik, ezért előtte megpróbálja megjavítani, és akkor tényleg magkapjuk. Mindezeket diplomatikus, terepszínű mosollyal fogadtam: egyrészt volt már kávéfőzőnk, másrészt, aki ismeri Hansot, az tudja, hogy bármilyen időpont, amit a "próbálni" igével vezet be, a legtöbb esetben csak annyit jelent, hogy az adott dolog bekövetkeztét az örökkévalóság innenső oldalára képzeli.
Bendus nagyon örült a váratlan látogatónak. Előcibálta teljes játékkardkészletét, kardozott Hansszal, egy személyben előadott egy teljes csatát, lovagsággal, gyalogsággal, harci ménekkel és terepviszonyokkal együtt. Ennek mi nagyon örültünk, mert a mutatványt német nyelvű narráció egészítette ki, így tehát a Vackor lebukott: egyértelműen és minden kétséget kizáróan kiderült, hogy beszél németül. (Kétségek legutóbb a keddi Péter és a farkas c. előadáson merültek fel, mikor is Vackor ragaszkodott a szinkrontolmácsoláshoz.)
Kipróbáltuk a kávéfőzőt (folyik belőle a víz, de jó kávét készít), ettünk egy kevés mézeskalácsot, aztán Hans elment.
