Egy igazi lusta szombat után, vasárnap eljöttek vendégségbe Ákosék, akik mostanság tették át székhelyüket Kölnbe. Mikor mondtuk Bendusnak, hogy két kisebb gyerek érkezik majd hozzánk látogatóba, azt felelte: " Jó, akkor majd szelíd leszek, hogy ne ijesszem meg őket." Ehhez egy ideig bírta is tartani magát, de aztán csak előtört az a vad hun vére és bevezette Gergőt a kardforgatás művészetébe, remélem Orsiék nem átkoznak majd el minket ezért. Egyébként a két és fél éves Gergőt szinte nem is láttuk, hallottuk, mert istenien elszórakozott Bendus szobájában egész idő alatt, hagyván szüleit beszélgetni. Mivel a kilenc hónapos Dávidra sem számíthatott (ő felfedezett és aludt), nagyobb részt Bendusunknak kellett magára vállalnia a felnőttek beszélgetésének zavarását, de azért nem volt vészes. Az ebédnél gerjesztett kisebb műsort, azért kihagytam volna. Bendegúzzal ellentétben én nem tartom megterhelőnek egy gyerek számára, ha a lekváros palacsinták előtt, meg kell enni egy hortobágyit is, a napi fehérje bevitel végett. Hogy ebből miért kellett tragédiát csinálnia, azt majd kamaszkorában fogja a fejemhez vágni egy veszekedés során. :) Azért olyan is volt, amikor együtt játszottak :)
Mikor a vendégek hazaindultak, elkezdett esni csodálatos nagy pelyhekben a hó. Kimentünk a ház melletti játszótére és egy hatalmas hóembert építettünk, igazi sárgarépa orral és -szén hiányában- levél szemekkel és szájjal. Ez volt Bendus első igazi havazása, mert az elmúlt négy évben nem igen volt hó Magyarországon, illetve a IX. kerben. Otthon volt, hogy elkezdett esni a hó és mire felöltöztünk, hogy kimegyünk, már el is olvadt.
