Frédi bonni látogatásának köszönhetően elég sűrű mostanság a programunk. Hétfőn mi voltunk Hans-nál vendégségben, szerdán pedig itthon fogadtuk a vendégeket. Mindkét vacsora elég kemény próbának látszott Bendusunknak, mivel egyetlen gyerekként kellett helytállnia. Ám a kis Vackor várakozáson felül jól viselkedett és most Lackóval nem tudjuk, hogy a nevelési elveink váltak be vagy csak páratlan szerencsénk volt. Mivel az első állítást esetleg a blog olvasói később számonkérhetik rajtunk, ezért nyíltan csak a másodikat vállalom fel, de azért titokban elég önelégülten nézek magam elé. Ráadásul az ételek is csodásan sikerültek (köszönhetően Frank Júliának és Stahl Juditnak). Álljon hát itt egy tökéletes vacsora emlékére a menű lista, hogy ha később a gazdasági válság hatásai miatt esténként gyertyafénynél puliszkát majszolunk, nosztalgiázhassunk a régi ízeken. Előétel: sonkás táska és olajbogyó. Főétel: börős sült malac, salátával. Desszert: barackos, makadémia krémes palacsinta csokis gesztenyeöntettel. A főételhez hozzá kell tenn, hogy még Platón is az ideák közé emelte volna, mert a hús omlós volt és szaftos, a bőre ropogós, de nem kemény. Na, most már azért befejezem az önfényezést. (mára)