mundzug

Bázel felé vezető négy órás vonatozás alatt átutaztunk a Rajna völgy legszebb részén is (amit nagypapiékkal  már láttunk egyszer, most újra megcsodáltuk a várakat), aztán  olvastunk, kártyáztunk és az utolsó órát az étteremben töltöttük  ebédelés címén. A pályaudvaron már várt minket Szabolcs, hogy elkísérjen a szállásig, és onnan tovább a kórházig.

Miután a kórházban végeztünk még futotta az időnkből egy esti városnézésre, egy vigaszkard beszerzéssel összekombinálva. Tekintve, hogy a Yakari este 7-kor kezdődik, elmentünk Szabolcshoz és Tündéhez vacsora álnéven rajzfilmet nézni. No, de kigondolta volna, hogy a takarékos svájci kábelszolgáltató este 7 után lekeveri a gyerekcsatornát, mondván a gyerek akkor már aludjék. Így aztán kiderült, hogy szerencsére Bendus nem kórósan függ a Yakaritól, mivel egy magyar népmese a Youtube-ról tökéletesen elegendő volt. Megkóstoltunk egy autenitkus raclette-t  és almatortát is kaptunk, minden nagyon finom volt. Mielőtt a Vackor leamortizálta volna a lakást visszamentünk aludni a szállásra. 

Másnap, míg Lackó dolgozott, Tünde megmutatta nekünk a várost, sétáltunk a hangulatos régi utcákon ( sok ház még az 1400-as évekből maradt meg), láttunk mozgó modern szobrokat, szép piros városházát és egy picike esőerdőt. Nem a klimaváltozás hatása miatt alakult át Svájc flórája, hanem az egyetemi botanikust kert üvegházában burjánzott a dzsungel. A fő attrakció azonban a Herbstmesse volt, sok-sok  játékkal. Bendusunk lelkesen ki is próbálta valamennyit. A béka horgászat kisebb botrányba fullad, tekintve, hogy a kihalászott békákból gyűjtött pontok nem voltak elegendőek az áhított piros pisztolyhoz. Hja, vannak az életben buktatók!

Aztán rátaláltunk valami csodára: a helyi Waldorf iskola müködtetett a búcsúban egy szabadtéri "játszóházat", ami Bendusunk álmai helyének felelt meg. Először is egy gumi bikán rodeózott vagy 5 másik vadóccal, utánna pedig fakardot készített magának, kapott egy pajzsot és mehetett várat foglani. Volt ott egy fiatal lány, aki vagy fél órán át, vagy még tovább harcolt Bendussal. Volt még ott egy kisfiú, kb. Bendus méret, aki végig figyelte őket, Bendus néha megpróbálta bevonni szövetségesnek, hogy ketten együtt biztos legyőzik az ellenséget. Fantasztikus volt nézni.

 Vacsorázni megint vendégségbe mentünk, egy újabb sajtos specialitást kipróbálni. Másnap a rutinos kórházazás után, megmutattuk Lackónak is a várost. A vásárban Bendus beszerzett még egy kardot magának, ettünk furcsa nevű helyi ennivalókat. Aztán kissé fáradtan fekászálódtunk a vonatra és szerencsésen hazajöttünk. Bendus aludt egy jó nagyot a vonaton. Nagyon szép kirándulás volt, köszönjük Szabolcsnak és Tündének!