Bendegúz nem igazán szeret rajzolni, talán mert nagyon fárasztó számára. Észrevehetően elfárad a keze már kevéske vonal húzása után is. Ha azonban elkapja a hév, akkor egy csomó rajzlapot tele alkot egy-két vonalas firkálmányokkal, amikből semmi felimerhető nem látszik (eddig egyetlen kivétel a hal volt). A színezés is, egy színnel, a kontúroktól független átfirkálást jelent nála. Ehhez kapcsolódóan eszembe jutott egy régi, mulatságos történet. Februárban, az óvódai beszoktatáskor, bent ültem vele egy foglalkozáson, ahol megkapták egy csupasz kisfiú rajzát, arra kellett rárajzolni meg színezni, hogy milyen jelmezben lesznek farsangkor. Bendus közölte, hogy tűzoltó lesz, majd a kapott színesceruzák közül a feketével ráfirkált kettő hosszú vonalat a lapra és odanyújtotta az óvónőnek a következő mondat kíséretében: " Tessék, nézd milyen jó lett, most már kirakhatod a falra!" És szemmel láthatóan meg volt önmagával elégedve. :)
A zeneiskolát azonban annnyira szereti, hogy képes erőt venni magán és a házifeladatokat önmagához képest fantasztikusan csinálja meg. Az elsőn egy tetszőleges játékállatkát kellett rajzolni. A rajzot én csináltam, de Bendus színezte ki. Több színnel! és a foltok már a rajz különböző egységeihez köthetőek!
A második házifeladatban pedig Herr Wenig és Herr Viel vázáiba kellett virágokat rajzolni. A virágok tényleg a vázában vannak! van száruk! és különböző színű fejük!
Tudom, hogy ebben az életkorban már a legtöbb gyerek szebben rajzol, de én most ezekre is nagyon büszke vagyok, mivel láthatóan fejlődött az elmúlt hetekben.
