A mai nap nagy esenénye, hogy elmentünk családostul a Hivatalba, mivel finoman emlékeztettek minket egy levélben május elején, hogy már januárban szerettek volna látni minket. Egy kicsit féltünk, hogy majd most aztán megbüntetnek. Ráadásul telefonon kellett időpontot egyezteni, úgyhogy nem voltam százszázalékig biztos, hogy mindent jól értettem. Kellemesen csalódtunk. Kedvesek voltak és mivel a jövetelünk célját kifejező hosszú szót nem tudtuk németül elmondani, angolra váltott a hölgy, aztán a kollégájával megegyeztek németül, hogy mi illetékmentesek vagyunk. Bendus is nagyon rendesen viselkedett, csendben kártyázott az ügyintézés alatt. Mivel elég korán értünk oda, volt időnk elötte beszerezni egy Happy Meal menüt és mintha csak kirtalálták volna mit szeretne, sárkányos kártya és CD volt az ajándék. Aztán hazafelé megint elaludt, most csak azért volt ez rossz, mert zuhogott az eső. Kép nem született a Lackóról a fején alvó Bendussal, miközben esernyőt egyensúlyoz a kezében, de nem volt mindennapi látvány, nekem elhihetitek. Remélem nem lesz beteg, mert mikor mentem érte az óvódába éppen sírt és elég hideg volt a keze, persze ez megmagyarázható a sírás okával is, ami az volt, hogy nem kapott harmadszorra is fagylaltot. Pedig németül kérte, mint nekem állította. A poharát sem volt hajlandó a mosogatóhoz vinni, csak velem és haragosan nézett az egyik kedvenc óvónénijére. Hogy kép nélkül nem maradjon ez a bejegyzés sem, rakok be egy képet az alvó Vackorról, valahol féúton a padló és az ágy között.
