Ma délelőtt az óvódában falat festettem néhány másik szűlővel egyetemben, igazán szerencsések vagyunk e tekintetben. mert mint kiderült 15 éve ez az első ilyen nagyobb munka az óvódában és mi rögtön bele is csöppentünk. Mivel ebben az országban drága az emberi munka, ezért kézenfekvő, hogy a szülők maguk csinálják az ilyen apróbb dolgokat, amiért kapnak ellátmány grillezést,sütit és kávét Amióta itt vagyunk a Waldorf óvóda nem is tűnik már olyan szokatlannak, mivel egy teljesen átlagos önkormányzati német óvódában is egészen hasonló elvek alapján müködik a nevelés. Azaz a szülőket bevonják az óvóda körüli munkába, a gyerekek mindig kint vannak délelőtt az udvaron ha esik, ha fúj, ehhez csak megfelelő ruhát kell vinni nekik és kész. No meg teljesen szabodon választják meg, hogy aznap melyik csoportban van kedvük játszani. Van egy nagy tábla a földszinten, különböző színű csíkokkal és a gyerekek arra a csíkra teszik a fényképüket, amelyik csoportba mennek aznap. A reggeli is teljesen önállóan zajlik, megérkezéstől kezdve fél 11-ig bármikor lemehetnek reggelizni, amihez a szendvicset itthonról viszik, az óvódában kapnak különböző innnivalókat és gyümölcsöt meg zöldséget hozzá. No egy kicsit elszaladtam a festéstől. Amíg én az óvódát szépítettem, a fiúk itthon tüsténkedtek és finom tésztát főztek ebédre.
Délután pedig elmentünk Bendussal a Doppelkirche-hez, mivel ott éppen 3 napos ünnepséget tartanak. Lackó még mindig küzd valami furcsa bacival vagy vírussal, így ő itthon gyógyult addig. Mi egészen jól szórakoztunk. Volt pónilovaglás, amiért kétszer is kiálltuk a sort, mivel Bendusban felbuzdult az ősi vér és lovas támadást akart vezényelni.
Persze volt körhinta is, meg kisvasút és lufipukkasztás. Az utóbbiért egy kardot és 2 pisztolyt kapott a kis vérszomjas. Aztán találkozott 3 óvódás társával és be is vették a középkori templomot néhány rohammal. Aztán mivel Svenék kaptak valami borzasztó édességet, Bendus is kipróbálta. Csak itthon kóstoltam meg, hát lehet, hogy gyerekként szerettem volna, de most... két színes ostyalap között savanyú italporra emlékeztető valami.
Délután pedig elmentünk Bendussal a Doppelkirche-hez, mivel ott éppen 3 napos ünnepséget tartanak. Lackó még mindig küzd valami furcsa bacival vagy vírussal, így ő itthon gyógyult addig. Mi egészen jól szórakoztunk. Volt pónilovaglás, amiért kétszer is kiálltuk a sort, mivel Bendusban felbuzdult az ősi vér és lovas támadást akart vezényelni.
Persze volt körhinta is, meg kisvasút és lufipukkasztás. Az utóbbiért egy kardot és 2 pisztolyt kapott a kis vérszomjas. Aztán találkozott 3 óvódás társával és be is vették a középkori templomot néhány rohammal. Aztán mivel Svenék kaptak valami borzasztó édességet, Bendus is kipróbálta. Csak itthon kóstoltam meg, hát lehet, hogy gyerekként szerettem volna, de most... két színes ostyalap között savanyú italporra emlékeztető valami.
