Tegnap délután a Sprachförderung-hoz kapcsolodó szülőiértekezleten voltam. Mint elmondták az idén 12 gyerek jár, ez az elöző évekkel összehasonlítva nagyon kicsi létszám. Így igazán kis csoportban tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Bendus a kisebbik csoportban van, öten vannak együtt. Majd egy hosszú előadás következett a helyes nyelvismeret fontoságáról, meg hogy, hogyan tanulják a gyerekek a nyelvet. Végül némi fenyegetés, hogy rendszeres hiányzás esetén komoly pénzbüntetést számlázhat ki a Jugendamt. Ez azért volt vicces, mivel a 12 szülőből összesen 4 jelent meg, valószinűleg pont az a négy, aki fontosnak tartja a nyelvtanulást. Az interaktivitás jegyében ötletelnünk kellett, hogy hogyan fejleszthetjük itthon a gyermek beszédét, az ötletekből készítettek az óvónők egy tablót. Felhívták sokszor a figyelmünket arra, hogy itthon szígorúan csak a saját anyanyelvünkön beszéljünk, majd ők megtanítják németül a gyereket. Nem baj ha lassabban halad, az nem azt jelent, hogy nem okos. stb. Majd eljátszottak velünk egy foglalkozást, én Bendus kedenc bábját, egy krokodilt kaptam és azzal kellett beszélnem. Megnézhettük a többi segédeszközt, játszhattunk számítógépes játékkal. A fiamról csak jót mondtak, hogy egészen megváltozott mióta Sprachförderungra jár. Ott együttmüködő, mindent nagy kedvvel és jól csinál. Sőt már a foglakozáson kivül is beszél némettül az óvónőkkel, nem csak mutogat, hogy mit szeretne. Meséltek róla kis történeteket is. Az etnikai összetétel a négy gyerekre vonatkozóan: egy marokkói, egy lengyel, egy magyar és egy német (erőteljes sváb akcentussal).
Tegnap volt zeneiskola is, a sárga nyíl mutatja hol ücsörgött éppen a gyermek a párnájával. Mivel épp kispárnát kellett vinni, és azzal csináltak mindenfélét. Persze párnacsatáztak is, persze, hogy az tetszett a legjobban a harcosomnak.
Már éppen kezdtem megnyugodni, hogy minden rendben van az óvódábajárással. Aztán ma reggel eltört mécses, mivel csütörtökönként nem sietünk annyira, pont 9-re értünk be. Akkor indultak a projektkinderek (az utolsó óvódai évüket taposó gyerekeknek vannak külön programok) kirándulni valahová. Bendusom pedig menni akart velük, de hát ő még csak 4 éves, így hát maradnia kellett, de akkor már nem volt megállás, ha nem mehet kirándulni, akkor haza akar jönni. Végül mégis maradt, de azért ma korábban megyek érte.
