mundzug

Ma az egyetem rektora fogadást adott a vendégkutatóknak egy múzeumban. A gyerekeket is meghívták. Mindenki kapott névkártyát, csak Bendusnak hozzá tűztek  egy adag gumimacit is. Persze a Haribo városában ez nem  meglepő.

A múzeumban külön vezetés volt a gyerekeseknek, de az idegenvezetőnek nem lehetett túl nagy gyakorlata a gyerekekkel. Bendus nagyon ügyes volt megmondta hány éves és magyarul is hosszasan beszélt az idegenvezetővel, nagyon édes volt. Mivel most főképp a csaták foglakoztatják, ezért az életnagyságú harcos makettek nagyon érdekelték.

























Aztán a múzeum tetején lehetett egy ital mellett beszélgetni, Lackó még a rektorral is beszélt, sajnos mi pont akkor tévelyegtünk a kihalt múzeumban egy mellékhelyiség után kutatva, így ez nincs képen dokumentálva.

Aztán kaptunk egy finom vacsorát,viszont a desszert tekintetében nem voltunk túlságosan elkényeztetve. Pedig Bendust azzal hitegettem, hogy viselkedjen jól, mert finom sütik közül választhat majd. Hát nem jött be, görög joghurt volt, ami finom, csak savanyú és egyátalán nem édes. Szerencsére volt szölő is, így nem maradt finomság nélkül. Miután megdicsértem, hogy milyen sok husikát evett, hogy ettől biztos nagyra is nőtt. Azt mondta: "Lehet hogy már 5 éves vagyok", :) Aztán bementünk az egyetemre és Bendus néhány krétavonással megoldodta Lackó egyik nagy problémáját.

























Majd hazafelé a metró (villamos) megállójában, így andalogtak:

























Fáradt gyerkőcünk az Adenauer Platz-nál már nagyon laposakat pillangatott és hazafelé emigyen aludt:
,
























és jelenleg is alszik, ezért készült el ez a bejegyzés ennyire gyorsan. Ja és majdnem kifelejtettem hála az EB-nek is, hogy enyém a gépidő.