Ez a fogorvosi kezelés eléggé megzakkantotta a Vackort és engem is. Hiába készültünk fel az altatásból, meg a foghúzásból, azért ezt nem vártam volna. Egy jókedvű, kedves gyerekkel jelentünk meg csütörök reggel a rendelőben. Jött az altatóorvos és egy gerilla hadművelettel beadott neki valami nyugtatót, ami rettentő rosszízű volt. Aztán elmondta, hogy mire számíthatunk és mitől ne ijedjünk meg és mitől igen. Majd a kissé kábult gyermekkel bementünk a kezelő szobába, ott vénán keresztül megkapta az altatót és néhány furcsa mozdulat után elaludt, ekkor engem kiküldtek, jobb is volt, mert már az addig látottaktól is kétségbe estem. Aztán úgy egy óra múlva jöttek, hogy menjek be, ott feküdt a Vackor a székben, az arca, a szeme, az orra feldagadva és egy csomó vér folyt a szájából, borzasztóan hörgött (erre mondta pl, az orvos hogy ettől nem kell megijedni) és mikor egy kicsit jobban magához tért akkor csapkodott és kiabált, hogy menjek ki meg hogy jöjjek már. Nagyon sokat sírt, aztán egy óra múlva hazamehettünk. Lackó vitte Bendust, mert még nem volt teljesen magánál. Itthon kicsit jobban lett mentálisan, de akkor meg hányingere lett egészen estig. Este hőemelkedése, éjszaka pedig már láza is lett és ez kitartott másnap egész nap. Keddre úgy-ahogy rendbe jött. Ennyit arról, hogy a gyerekek jobban bírják és gyorsabban regenerálódnak. Bocsánatot kérek azoktól, akik izgultak Bendusért, de időre volt szükségem, hogy feldolgozzam és le tudjam írni.